Kevés boldogabb házaspárt találni Solti Ádámnál és Bernadettnél. Örömüket talán azok érezhetik át leginkább, akik maguk is olyan sokat küzdöttek egy gyermekért, mint ők. Mint ahogyan pár hete a Story megírta: az ötödik lombikprogram sikerrel járt, Bernadett és Ádám pedig már haza is vitték a kórházból a kisfiukat, Benediktet.
„Egyszerre sírtam és nevettem”
„Nem is mi lennénk, ha minden simán ment volna Benedikt érkezésekor – mondja boldogan nevetve a kismama. – Bő egy hónappal a szülés előtt közölték az orvosok, hogy csakis császárral hozhatom világra a babánkat. Nem tudom, más hogy van vele, én éreztem egy kis csalódottságot, de amilyen gyorsan jött ez az érzés, olyan gyorsan ment is. Hiszen ahogyan az elmúlt időben, most is az volt a legfontosabb, ami a babánknak a legjobb.” Kijelölték az időpontot, a kisfiú pedig tartotta is a határidőt, jelezvén, neki elég volt odabent. „Már éppen beléptem volna a szülőszobába – veszi át a szót Ádám –, amikor közölték, egy rövid altatás során emelik ki a fiunkat. Még fel sem fogtam, amikor három perc múlva kihozták hozzám Benediktet csodálatos szőke fürtökkel. Levettem a pólómat, és éreztem, hogy átjár a nyugalom, amikor a kezembe helyezték, majd a mellkasomra fektettem őt. Szavak nincsenek rá, hogy ez milyen jó érzés volt, egyszerre sírtam és nevettem.”
Az érzés később jött
Nem sokkal később Berni is átélhette, milyen a karjaiban tartani a gyermekét. „Az egyik első gondolatom az volt, hogy végre kerek egész család vagyunk, és hogy milyen csodálatos dolog a lombikprogram, hiszen ennek köszönhetjük a kisfiunkat. Enélkül soha nem élhettem volna át ezt a csodát” – mondja Berni, és hozzáteszi, bár kilenc hónapig a szíve alatt hordta a fiúcskát, érzékelte, ahogy rúg, és fejben tudta, nemsokára szülő lesz, az anyaság érzése mégsem jött rögtön. Ehhez pár órára még szüksége volt, már csak azért is, mert az altatás hatása alatt volt még. Ádámmal pont fordítva történt. „Sírt Benedikt, amikor a kezembe adták, de a mellkasomon azonnal megnyugodott. Ebben a pillanatban apának éreztem magam, rájöttem, hogy ez lesz az én dolgom, biztonságot adni neki minden téren, és sok-sok szeretet.”
Váratlan öröm
Felesége azonnal el is meséli, hogy férje még annál is jobb apuka, mint amire ő számított. „Ádám a terhességem alatt mindenben a támaszom volt. Sőt nemcsak a bababútorokat szerelte össze, hanem még gyerekruhákat vásárolni is eljött velem. Ha tehette, a legtöbb orvosi vizsgálaton is ott volt mellettem. Megígérte, hogy a szülés után is mindenben a segítségemre lesz, csak egyvalamit ne kérjek tőle, ő bizony nem fog pelenkázni. Jó, mondom, ebben megegyezhetünk, lesz elég feladat amúgy is kettőnknek. Nos, Ádám nem tartotta meg a szavát, jó pár nappal Benedikt születése óta nekem még egyszer sem volt lehetőségem bepelenkázni őt” – meséli nevetve Berni, mire Ádám csak ennyit mond: „Ki gondolta volna, hogy pelenkázni és popsit törölni is ekkora öröm?”
Áldott gyermek
Nem sokkal azután, hogy az egyik ultrahangos vizsgálaton kiderült, fiuk lesz, Ádámék elkezdtek keresztneveket nézni. Az első, ami megtetszett nekik, a Benedikt volt, aminek jelentése: áldott. „Aztán elbizonytalanodtunk, és kerestünk még neveket, egyik-másik meg is tetszett, de nem voltunk biztosak benne. Mondtuk, aludjunk rá egyet. Ez ment hetekig, aztán beláttuk, az első, a Benedikt a legszebb és a legjobb név.”
Kiemelt képek: Borzi Vivien, Archív
