Sokan meglepődtek, hogy a komolyzenei tehetségkutatók után most nem Erkel Ferenc-díjas zenetörténészek vagy a Liszt Ferenc-díjas muzsikusok között foglal helyet egy zsűriben, hanem Curtis és Manuel között ül majd. Miért vállalta ezt a felkérést?
Miklósa Erika: Ez más műfaj, de ez is nagyon jó. Azt gondolom, hogy ez a fajta új energia, amit ettől a műsortól kapok, illetve az, hogy más stílusokat is meghallgathatok, nekem is jót fog tenni. Remélem, a többieknek én is jót fogok tenni. Annyira különbözőek vagyunk mi, négyen, hogy ezeknek a személyiségeknek az összeadódásából szerintem csak jó sülhet ki. A válogatások alatt teszteltek minket külön-külön, együtt, kettesével, hármasával, és kiderült, hogy jó a kémia közöttünk, mindenkinek megvan a maga szerepe. Ráadásul itt nemcsak zsűrizni kell, hanem coachként egyengetni a fiatalok pályáját, én 15 éve ezt csinálom az éneklésben és a sportban is. Ez egy igényes műsor, az RTL csapata pedig számomra garancia a szakmai színvonalhoz.
Már a The Voice előtt is elég sűrű volt az élete. Hogy fog még ez is beleférni a munkarendjébe?
M. E.: Ez számomra teljesen normális, aktív ember vagyok, egyáltalán nem az a nyugdíjas típus. Nekem nagyon-nagy szükségem van erre a pörgésre. Az életem B oldalán már nem arra helyezem a hangsúlyt, hogy megvalósítsam önmagam a színpadon, mert ez már bőven megtörtént Magyarországon és külföldön is. Most az a feladatom, hogy minél szélesebb rétegben a jövő nemzedék pályáját egyengessem, segítsem. Ezzel a műsorral pedig kitágul a perspektíva. Rám is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert, kellenek az ilyen tapasztalatok, hogy minél több fiatalnak tudjak segíteni.
A kislánya, Bibi mennyire formálja a zenei ízlését?
M. E.: Nagyon. Nekem a saját műfajomon kívül a legkedvesebb zeném a csönd, de azt sem hallgatom otthon, hiszen egész nap muzsikával foglalkozom. Olyankor már csak a természet hangjait szeretem: a szél susogását, a madarak csicsergését, a tücsök ciripelését vagy az étel sistergését a tűzhelyen, mert a futás mellett a másik nagy hobbim a főzés. De Bibi ezt másképp gondolja, ő hozza a modern zenét az életünkbe. A férjem viccesen azt szokta mondani: „Annyi neked.” Most a lányom miatt üvöltő szelekként hallgatom Manuelt, a ValMartt, Curtist, de ez így van rendjén. Egyébként jó ízlése van a kislányomnak. Olyan előadókat választ, akikre érdemes odafigyelni.
De azért kedveli az operát is?
M. E.: Abba született bele, úgyhogy az operát is végighallgatja. Volt, hogy bent volt velem az Operában egész kicsiként, és amíg én színpadon voltam, az öltöztető vigyázott rá. Ott etettem, ott tettem tisztába. Most egyébként úgy látom, hogy a balettet még jobban szereti. Az ő korában én is a balettért voltam oda. A zene ott van a mindennapjaiban.
Ekkora pörgés mellett hogy lesz ideje arra, hogy otthon is helytálljon? Hogy amit említett, hallgathassa annak a bizonyos ételnek a sercegését a tűzhelyen?
M. E.: Úgy vagyok vele, hogy ha az életem egyik területén pörgés van, az jótékonyan erősíti a többi területet is. A férjem mondta a múltkor: nem is tudná elképzelni, hogy én leülök, és nem csinálok semmit. Azért szokott lenni olyan, hogy csak leülök a sarokba olvasni, vagy lazítok, és iszom egy pohár finom bort. A futás pedig mindig kikapcsol. Általában egyedül futok, maximum a férjem jön velem. Megteremtem magamnak a lehetőséget az egyensúlyra, hogy ne boruljak fel. Ez nekem nagyon kell. Ikrek vagyok, ezért több vonalon tudom egyszerre intézni a dolgokat, és mindenre oda tudok figyelni, de azért nekem is kell egy kis töltődés, néha kell egy kis egészséges magány.
Kiemelt kép: RTL
