Most igazán tökéletes minden a Rácz családban, de persze nekik is vannak nehezebb napjaik, Dóri például sokat van kettesben Kamillával, és már egy pillanatra sem veheti le a szemét kislányukról. „Én egy 0–24 órás szórakoztatóközpont vagyok a lányom számára – kezdi nevetve az édesanya. – Van, hogy már kora délután azt érzem, hogy fogom ezt bírni elalvásig?! Ilyen szintű fáradtságot ezelőtt még sosem tapasztaltam, mégis mindennap meglepem magam, hogy anyaként mennyit bírunk. Arról nem is beszélve, hogy amikor Kami odajön, megölel, hozzám bújik, ad egy puszit, vagy csak rám mosolyog, az azonnal visszatölt. Különben ő egy áldott jó baba, viszont nem egy nagy alvásrajongó… De mintha ez javulni látszana. Illetve most meg már abban az időszakban vagyunk, hogy két másodpercre sem vehetem le róla a szemem. Teljes és állandó figyelmet igényel. De ahogy cseperedik, úgy válnak a napok egyre könnyebbé – mondja mosolyogva. – Persze próbálom fenntartani annak az illúzióját, hogy én irányítok, de ha például úgy dönt, nem alszik, az istenért sem tudok mit tenni. Bezzeg ha az apja is ott van, mintha kicserélnék! Például egy többórás autóutat is simán végigalszik, ha hármasban vagyunk. Ha meg csak én viszem, fél órán belül kitör a hiszti – magyarázza. – Jenő hétköznap rengeteget dolgozik. Gyakran azelőtt elindul, hogy Kami felébredne, és azután ér haza, amikor már elaludt. Ez mindkettőjüket megviseli, mert nagyon hiányoznak egymásnak. Cserébe hétvégén mindig együtt vagyunk.”
Elkél a segítség
Jenőék, hogy Dórinak legyen ideje a saját munkájára, vagy hogy legalább egy-egy órára el tudjon otthonról menni ügyeket intézni, bébiszittert fogadtak. „Van egy lány, aki már két hónapja jár hozzánk. Többnyire délelőttönként segít, ha nekem el kell szaladnom otthonról. Pár alkalomról van szó, amit egyébként anyukám vagy a tesóim is szívesen vállalnának, de mivel mindannyian dolgoznak, muszáj volt külső segítséget kérni. Pláne, mert bölcsibe nem szívesen adtam volna be Kamit. Még túl picike, és még túlságosan igényeljük egymást. Mondjuk, nem látom, hogy ez valaha változni fog… – kacag fel jóízűen. – Egyébként hihetetlen, mennyire össze vagyunk kapcsolva. Az egyik este arra ébredtem, hogy megéreztem, a lányom fázik. Felkeltem, láttam, hogy lerúgta magáról a takarót, gyorsan betakargattam, majd visszafeküdtem. És annyi ilyen van! Finoman szólva is működnek az anyai ösztöneim, amikre rendszerint hallgatok is.”
„Csak egyszer szopizik”
Legtöbbször akkor van ideje magára, amikor esténként Kamilla már elaludt, és Jenő még nem ért haza a munkából. „Tudom, hogy a délutáni alvások alatt olykor nem ártana pihennem egyet, de annyi dolog van! – nevet fel. – Ilyenkor minden anya fontossági sorrendet állít fel a fejében, hogy házimunkát, tornát vagy esetleg tényleges pihenést ikatasson-e be. Este viszont, ha már Kami elaludt, csinálok magamnak egy kád fürdőt, és viszek be nasit, ez az én időm. Ellentétben a gyors reggeli zuhanyzásokkal, amikor Kami a kádba kapaszkodva álldogál mellettem. De minden egyes nap tartogat valami újat. És hát a legnagyobb változás csak most fog jönni, hiszen Kamilla már csak egyszer szopizik, azt is esténként, elalváskor, mert megnyugtatja. De ha esetleg kimarad, akkor is simán elalszik. Épp ezért könnyen lehet, ezt már csak én igénylem – teszi hozzá meghatódva. – Meglátjuk. Ebben is maximálisan a lányomra hagyakozom. Nálunk Kamilla a főnök – mosolyodik el. – Ezt az apja is így látja, aki egyébként képtelen betelni a lányával. Bármit csinál, ámulattal figyeli. Amikor húzós napja van, és látja, hogy este tizenegy előtt nem ér haza, mindig kéri, küldjek neki Kamiról videót egy kis extra löketért. De ez nekem sem újdonság, hisz számtalanszor előfordul, hogy éjszaka a lányomról készült felvételeket nézegetem, miközben ott alszik a mellettem lévő szobában… De gondolom, ezt nem kell egy szülőnek sem magyaráznom.”
Kiemelt képek: Archív
