Jenni, ahogy mindenki szólítja, gyerekkorától szeretett tanulni, érettségi után pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem klasszikus ének szakát. Azt mondja, ha tehetné, szíve szerint örök diák maradna. Ezt a „szenvedélyét” jórészt a szüleinek köszönheti. „Szigorúan neveltek, nemcsak a tanulás, de az élet minden területén, amiért a mai napig hálás vagyok nekik. Az általános iskolában anyukám mindennap átnézte a füzeteimet, előfordult, hogy az egészet átmásoltatta, mert rendezetlen volt. Ha viszont rossz jegyet hoztam haza, átbeszéltük, hogy mi lehetett a probléma, és motiváltak, hogy mielőbb ki tudjam javítani” – meséli.
„Nem vagyok egy ’kicsapongó’ típus”
Nemcsak a lányuk iskolai dolgait vették szigorúan a Mága szülők, de a magánéletét is alaposan szemmel tartották. „Randevú fiúkkal? Amíg be nem töltöttem a 18. életévemet, lehetetlen volt. 18 éves koromtól lazultak a szabályok, bár szerencsém volt, mert egyébként amúgy sem volt igényem a hajnalig tartó bulizásokra. Nem vagyok egy ’kicsapongó’ típus, így nem éreztem, hogy bármiben korlátoztak volna. Egyébként felnőtt fejjel sem igen járok szórakozni, alkoholt pedig szinte soha nem iszom. Csodálatos gyerekkorom volt, bármikor visszautaznék az időben, de ha választhatnék, akkor örökké 22 éves lennék.”
„Imádom a kishúgom!”
Jennifer nagy családban nőtt fel, azt mondja, egyszer majd ő is pontosan ugyanilyet szeretne magának. És természetesen hűséges, odaadó férjet, amilyen az édesapja. Annak is örülne, ha olyanok lennének a gyerekei, mint amilyen ők hárman a testvéreivel. Azt is biztosan tudja, a nevelésben a szülei példáját igyekszik majd követni. „Nemcsak én, de az öcsém, Zoli is megállja a helyét az életben, sőt már a nagyvilágban is. 17 évesen felvették Amerika legrangosabb zeneiskolájába, a New York-i The Juilliard Schoolba. És a kishúgom! Imádom! 22 éves voltam, amikor világra jött, nagyon vártam, és nagyon boldog voltam. Ha csak tehettem, tisztába tettem, vittem sétálni, minden szabad percemet vele töltöttem. Olyankor le sem akartam tenni a kezemből. Már 4 éves, óvodás, a mai napig szoktam rá vigyázni, de gyakran megyünk el kettesben is olyan ’nővér-hugi’ programra. Már ő is ismerkedik a hegedűvel, és elég ügyesnek tűnik. Egyet tudok, ha nekem is lesz gyerekem, a két testvérem után már nem sok gondom lesz a gyerekneveléssel. Kis túlzással már most olyan tapasztalt vagyok, mint egy kétgyermekes anyuka.”
„Akkor költözöm majd el, ha családom lesz”
Férj, gyerekek – egyelőre még csak tervek, mint ahogy az is, hogy milyen szülő válik majd Jenniferből. Igaz, 27 évesen néha már ezen is elgondolkodik. „Abban is biztos vagyok, hogy talán még szigorúbb leszek, mint a szüleim velem, velünk voltak. Félteni fogom a gyerekeimet, de azon leszek, hogy mindent meg tudjunk beszélni egymással, hogy őszinték legyenek velem. Véleményem szerint nagyon fontos a példamutatás. A szüleim csak olyat vártak el tőlem, amit otthon is mutattak. Ezért hiteles szülők és követendő példák számomra. Egy biztos, bárhogy alakul az életem, nem tudom elképzelni a szüleim nélkül. Ha családom lesz, csak akkor költözöm el otthonról. Ennek azonban még nincs itt az ideje. Abban is biztos vagyok, hogy nem csak lélekben, de fizikailag is közel maradunk majd egymáshoz. Számomra akkor teljes a család, ha mindenki együtt van.”
