Gombos Edina és családja: „A férjem harmadik gyereket szeretne”

Rendkívül nehéz volt a kezdet, és ha most kéne dönteniük, nem biztos, hogy újra belevágnánk az amerikai költözésbe. „Minden évben július 21-én, a költözésünk napján egy pohár bor mellett nosztalgiázunk a férjemmel. Felidézzük, mi mindenen mentünk keresztül, azért, hogy értékelni tudjuk, hová jutottunk el. Ma már tudunk nagyokat nevetni azon, milyen rettenetes helyzetekbe keveredtünk és mennyi nehézségbe ütköztünk, miközben próbáltuk a nulláról elkezdeni az új életünket. Hogyan vettük meg az első ágyneműnket, evő­eszközeinket, bútorainkat, az autónkat, mennyit álltunk sorban a hivatalokban egy 4 hónapos csecsemővel a karomban… Sokat beszéltünk már Albertóval arról, hogy mindezt nem tudnánk újra végigcsinálni, de akkor volt valami hajtóerő, egy belülről jövő pluszenergia, ami vitt bennünket előre” – árulja el az édesanya, aki továbbra is médiamenedzserként dolgozik.

„Home office-ból dolgozom”

„Helyi kis cégek az ügyfeleim. Van köztük ingatlanos, de fodrászat is. Főleg a közösségi médiás megjelenéseikkel, kommunikációjukkal foglalkozom, kreatív ötletekkel segítem őket. A munkám nagy része otthonról végezhető, home office-ból dolgozom. Képek, videók miatt megyek ki külső helyszínekre. Mellette rengeteget foglalkozom a saját YouTube-csatornánkkal (ITT VAN AMERIKA!), ami szépen kinőtte magát az elmúlt két évben. Egy-egy videónál napokig eltarthat az előkészítés, szervezés, ugyanígy az utómunka, a vágás is. Mivel minden munkafázist egyedül csinálok, segítség nélkül, büszkeséggel tölt el, amikor kikerül a kezem közül egy olyan videó, ami hatással van a nézőkre. Örülök, hogy olyan kisfilmeket mutathatok nekik, amikben benne vannak a saját érzéseim, gondolataim, ötleteim. A csatornának köszönhetően talán most ismertek meg igazán a nézők. Én magam egyébként fejlődésnek élem meg ezt az időszakot, hiszen olyan dolgokkal kell megbirkóznom, ami korábban műsorvezetőként nem volt a munkám része. Például a kamerázás, vágás.”

„Sokszor csalódtunk”

Arra is kíváncsiak voltunk, vajon sikerült-e kialakítaniuk a hat év alatt igazán mély barátságokat Amerikában. Vagy a régi kapcsolatok még mindig erősebbek? „Lehet, hogy nyitottnak, lazának tűnünk, de elég nehezen engedünk másokat közel magunkhoz. Ennek persze megvan az oka: sokszor csalódtunk. Emiatt otthon folyton szűkült a baráti körünk, és volt, aki akkor morzsolódott le, amikor kiköltöztünk. Ezt nem mindenkinek sikerült megemésztenie. Örülünk, hogy új életszakaszba léptünk, és annak is, hogy ez más, friss ismeretségeket hozott az életünkbe. Más gondolkodású, kultúrájú embereket is, akiktől mi magunk is tanulhatunk. Most már itt is vannak olyan barátaink, akikben megbízunk. Szerencsére a gyerekeink is szinte testvérként szeretik egymást” – mondja Edina, aki 17 éve élt boldog házasságban Albertóval.

„Az ágyból hallgattuk a civakodást”

A kapcsolatukra is nagy hatással volt a költözés. „Úgy érzem, szorosabbá tette a házasságunkat, hogy itt csak egymásra számíthatunk. Nem áll már mögöttünk védőhálóként a családom, anyukám és apukám, akik otthon mindig segítettek nekünk. Oviba szaladtak a lányunkért, ebédet főztek nekünk, levágták a füvünket, mindent megcsináltak, amire nekünk nem volt időnk. Alberto szülei tőlünk picit távolabb, Miamiban élnek, így rájuk nem számíthatunk a hétköznapokban. A költözésünk óta jobban egymásra vagyunk utalva a férjemmel, ami még közelebb hozott bennünket egymáshoz. Nemrég arra ébredtünk, hogy a gyerekeink éppen a reggelin marakodtak. Az ágyból hallgattuk a civakodást, és amikor már készültem megdorgálni őket, Alberto odafordult hozzám, és azt mondta, hogy ő úgy szeretne egy harmadik gyereket is. Kiabálás helyett a nevetés tört ki belőlem. Annyira szürreális volt a helyzet, hogy épp egy ilyen pillanatban érezte úgy, hogy eggyel több hangos gyerek kellene a házba. Mondtam neki, hogy akkor keressen egy fiatalabb feleséget, mert 45 évesen már nem szeretnék babázni.”

Kiemelt kép: Tanács Anita/ninat_photos