Immár öt éve annak, hogy Miklósa Erika és családja a Velencei-tó környékére költözött. Majd 30 év után hagyták el a bakonyi községet, és nyitottak új fejezetet az életükben. Ezt a döntést részben lánya cseperedésével és a jobb lehetőségekkel magyarázta, de nem csak ilyen örömteli életkörülmények vezettek a váltáshoz. „Nem mindenkinek voltam szimpatikus, ezt el is fogadtam. Valahogy úgy éreztem, kivetett magából a falu. Ez nem szomorú, el kell fogadni a változást, ahogy azt is el kell fogadni, hogy – bár nem pozitívan hangzik – valakiknek sok vagy… Abszolút megértő vagyok, szoktam mondani, hogy velem nagyon nehéz rosszban lenni. Ezt is úgy fogtam fel, mint egy jelzés, hogy nekünk váltanunk kell” – mesélte D. Tóth Krisztának a DTK: Elviszlek magammal című műsor legutóbbi adásában.
Hogy Miklósa Erika elköltözött imádott bakonyi otthonából, nem új keletű. Két éve a Nők Lapjának őszintén mesélt a sorsfordító változásról. „Sokat sírtam miatta, hiszen Bakonykúti huszonhét évig volt az otthonom. De be kellett látnom, hogy az a korszak lezárult. A házunk úgy volt kialakítva, hogy az én befelé fordulós, pihenős napjaimat szolgálja, magas kerítésünk volt, nem látott be senki, mert ha külföldi fellépésekről tértem haza, másra sem vágytam, csak csendre, intimitásra. Tényleg csak a legszűkebb baráti kör léphette át a küszöböt. Bibi érkezése azonban mindent felülírt. A kislányunk születése óta nagy társaságkedvelő, hihetetlen kisugárzása van, mindenki szereti, nem zárhattam magas falak közé. Inspiráló közeget kellett keresnünk neki már csak azért is, mert közeledett az iskola. Egy szülő attól lesz felelős, hogy figyel a fia, lánya egyéniségére, és képes áldozatot is hozni az ő boldog gyerekkora érdekében. Nem volt már lelkileg teljesen komfortos számunkra Bakonykúti, váltanunk kellett. Velencére esett a választásunk. Korábban vettünk itt egy telket a Bence-hegyen, és úgy döntöttünk, építkezünk. Ez a ház nyitottabb, eleve nem zárjuk a kaput, a gyerekek ki-be mászkálhatnak. Bibi jól érzi magát, barátokra lelt, még jobban kinyílt. De azért néha még visszalátogatunk Bakonykútira Hédikéhez, a legjobb barátnőjéhez és a fogadott nagyszüleihez, akik nekünk is a barátaink lettek.”
Sokat tett a közösségért
Az biztos, hogy Bakonykúti sokat köszönhet a világhírű énekesnőnek. Közösségformáló munkájának köszönhetően ugyanis rendszeresek lettek a hagyományőrző programok, rendeztek több tudományos és környezetvédelmi konferenciát, hölgytornát, közös adventi ünnepet. „A községben nem ’a művésznő’ vagyok, hanem Miklósa Erika, aki ugyanúgy részese a falu gondjainak, örömeinek, mint bárki az ott lakók közül, aki hozzájuk hasonlóan ugrik, ha templomot kell takarítani, díszíteni. Együtt vonulok a falubeliekkel a körmenetben, és készülök velük közösen a község közös ünnepeire. Részt vállalok a gondokból, és részese vagyok az örömöknek is – fogalmazott korábban a 168 órának. – Az első és talán legnehezebb feladat a közösség kialakítása volt. Úgy érzem, nagyon biztatóan formálódik. És biztos vagyok abban, hogy egyre többen bekapcsolódnak a környezetvédelmi programjainkba is. Nem véletlenül álltam a szerveződés élére. Személyes példamutatással akarom felhívni a figyelmet arra, hogy az ember életében milyen nagy szerepe van a közösségnek, a közösségért való munkálkodásnak, és mennyire fontos mindannyiunk számára a szűkebb és tágabb környezetünk védelme” – tette hozzá annak idején Miklósa Erika, aki Bakonykúti polgármesteri pozíciójáért is elindult évekkel ezelőtt, de mindössze egy szavazatkülönbséggel a másik jelölt nyert.
Az operaénekesnő, utólag visszagondolva, belátta, nem ez volt az első alkalom, hogy azt a visszajelzést kapta, túlságosan impulzív, pezsgő a személyisége, ez pedig szálka lehet mások szemében „Voltak az életemnek olyan szakaszai, amikor önvizsgálatot tartottam ezzel kapcsolatban, és néha még magamtól is elnézést kértem, amiért ilyen vagyok. Olykor okoskodtam is. És ez nem jó. De az meg jó, ha az ember belátja, a jelemében nem csak pozitív tulajdonságok vannak” – vallotta be DTK műsorában.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
