„Nagyon szerettem őt és szeretem a mai napig. Gyönyörű kis csaj volt, de engem mindig zavart a korkülönbség, mert abban az időben ha húsz évvel fiatalabbal jártál, majdhogynem pedofíliának tekintették – mesélte Nagy Feró a Beköltözve Hajdú Péterhez című műsorban. Feró jóval idősebb lévén sokáig próbált ellenállni az akkor még kiskorúnak számító Ágnes közeledésének, hiszen nem gondolta volna, hogy kettejük közt bármi komoly lehetne. Egy ponton azonban elgyengült, és beadta a derekát: – 1981-ben ismertem meg, járt a koncertekre, és ahányszor megláttam, mindig arra gondoltam, hogy róla sajnos lemaradtam. Minek erőlködjek, amikor ő 16 éves, én meg 36? Ebből nem lehet semmi. Ágnes viszont állandóan odajárt hozzánk, már a lakótelepre is. Ahányszor ránéztem, úgy voltam, én meggyömöszölöm ezt a csajt, nem érdekel, hány éves és én hány éves vagyok. Három hónapig türtőztettem magamat, aztán egyszer csak feljött hozzám, kinyitottam a szemem, majd azt mondtam: ’Gyere, itt már nincs mese!’” – idézi a Blikk a Beatrice frontemberének szavait.
Nagy Feró természetesen ezt nem tudhatta, de ezzel a döntésével végül egy évtizedeken átívelő boldog házasságnak adott zöld utat. A boldogsághoz vezető út azonban általában nem zökkenőmentes, így volt ez náluk is, sok nehézséget vészeltek át együtt. Kapcsolatuk viszonylag korai szakaszában Ágnes teherbe esett, ami eleinte Ferót elég rosszul érintette, első házasságából származó kellemetlen élményei miatt. Akkor azt tartotta volna helyes döntésnek, ha nem tartják meg a babát, de ehhez a lépéshez már késő volt, hisz túl voltak a harmadik hónapon. „Utólag nagyon örülök, hogy így döntöttünk, és megszületett Botond – hangsúlyozta. – Persze mindezt sok vita előzte meg. Aztán a Ladánkban ülve mondtam Áginak, hogy jól van, elveszlek feleségül, mert a gyereknek apa kell, azt fel kell nevelni. Az élet azonban ezt nem mindig engedi, az első házasságomban például én is szerettem volna a gyereket nevelni, de amikor bementem a gyámhatóságra, majd megpróbáltam megegyezni, hogy felváltva neveljük az anyukával, kinevettek. Azt mondták, maga a nemzet ellensége, nincs itt nyernivalója.”
Eleinte ráadásul nem is egy háztartásban, hanem külön lakótelepen laktak, így még nehezebb volt közös családi életük megkezdeni. Később Ágnes gázgyárvezető főnökétől kaptak egy 34 négyzetméteres lakást, ami bár nem volt a legkényelmesebb, de legalább már csak az övék volt. „Másfél szobás lakás volt, ahol aztán már négyen voltunk, mert közben jött Hunor. A földön aludtunk, mert nem fért be két ágy. Aztán amikor megtudtam, hogy a gyár vezérigazgatójának fia egy szép lakást kapott, írtam neki egy támadó levelet, amiben követeltem, hogy adjon nekünk nagyobb otthont. A válaszban kikérte magának a szavaimat, de kiutalt nekünk egy 74 négyzetméteres lakást, ahol már kényelmesen éltünk.”
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor/fotocentral.hu
