Címlapsztori

Balázs Klári: „A színpadon fél szemem mindig Gyurin van, a privát életben mind a kettő”

Negyvenöt esztendeje énekelnek együtt. Mégis azt mondják, minden fellépés más, ugyanakkor ugyanúgy készülnek rá.

A két élő legenda, Korda György és Balázs Klári azonban azt mondja, olyanra, mint amit most átélnek, még nem volt példa. No nem csak az ­augusztus 23-i ­koncertjükre gondolnak a Budapest Parkban, bár biztos, hogy az kiemelkedik a többi közül. Ekkor ugyanis a Park fiatal közönsége előtt lépnek fel újra. Ráadásul ilyen kánikulában még egyetlen fellépésre sem készültek.

Mindenki imádja őket. Itt éppen Csonka Picivel szelfiznek (Fotó: Archív)

A mai napig lámpalázasak

„Pedig bejártuk a világot, de ilyen időjárási körülményeket talán Ausztráliában tapasztaltunk csak meg annak idején. És megtörtént velem az, ami eddig soha, hogy augusztus elején két koncerten is zakó nélkül léptem fel, igaz, mellény volt rajtam – mondja nevetve Korda György. Nyomban azt is hozzáteszi, hogy idén nyáron még a fellépések előtti köszöntőiket is átírták, ezzel is reagálva a hőségre. – A legfontosabb az, hogy már a koncert elején köszönetet mondjunk azoknak, akik a nagy meleg ellenére is eljöttek, megtiszteltek, meghallgattak.” De vajon hogyan készül a házaspár egy fellépésre? A rutin irányítja őket, vagy még mindig a sok évtizedes alázat, a tudat, hogy a közönségnek mindig új, mindig friss előadás kell? Természetesen az utóbbi, és ők meg is tesznek ezért mindent. Ki hinné például, hogy még mindig lámpalázasak? És minden koncertjükre úgy készülnek, mintha az lenne a legfontosabb. Mert az is. „Minden hétfőn kimosom az előző heti fellépőruháinkat. Hétvégére Gyuri mind a közel harminc ingje, és ez csak a hófehér ingje, kivasalva sorakozik a szekrényben – kezdi Klárika. – A ­fellépés előtti estén már a másnapra gondolunk, így aztán szintre semmit sem alszunk. Minden reggelt egy nagy pohár vízzel indítunk, aztán gyümölcsöt eszünk, kávézunk, amit mandulatejjel hígítunk. Eszünk még egy-két pirítóst lágy­tojással, és kész. Na jó, egy-két kávét és banánt még elfogyasztunk aznap.”

Fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu

Kabalamelltartó és harisnya

A házaspár otthon készül a koncertekre, zongora mellett skáláznak, Klárika elkészíti a sminkjét, és becsomagolja a fellépőruháit, amelyekből érthetően sok-sok van. Ezek változóak, de két darab állandó. „Van egy kabalamelltartóm, huszonvalahány év óta. Az minden jelentős koncerten rajtam van, de ha mégsem, mert manapság már fantasztikus ruhákat varrnak, amelyekhez nem kell melltartó, akkor is a retikülömben tartom. Sőt van egy harisnyám is, amit soha nem hagyok otthon.”

„Nálunk nincs üresjárat”

Sem Klárika, sem Gyuri nem kér különlegességeket a kulisszák mögé. „Mások whiskyt, vacsorát rendelnek, mi csak vizet, kávét és gyümölcsöt kérünk. Alkoholt soha, az az egész stábnak tilos a fellépés végéig – mondja Klárika, és hozzáteszi, hogy mielőtt színpadra lépnének, minden stábtag a hangosítótól a tánckarig összefog, és „egy, kettő, három” után „all-in” felkiáltással kezdődik a show. Ennek vannak olyan elemei, melyeket a közönség nem, csak a Klárika és Gyuri ismer. – A mi titkunk az, hogy a koncertjeinken nincsen üresjárat, mindig slágereket éneklünk. A színpadon fél szemem mindig Gyurin van, a privát életben mind a kettő, muszáj, az életkorral jár. Látom, ha nyújtja felém a kezét, például egy igen magas hang éneklésénél, ilyenkor megfogom, erőt, energiát adok neki” – mondja Klárika.„Elég egy pillantás, egy mosoly, és tudom, hogy Klárika ott van velem, segít, feltölt. 25 évet énekeltem egyedül, majd 45 évet a feleségemmel. És könnyebb, sikeresebb volt vele koncerteznem, mint egyedül” – árulja el a férj, és azt is, hogy bizony a fellépések után nem tudnak csak úgy enni vagy aludni. „Mindkettőt kerüljük ilyenkor, hazaérve nagyjából úgy hajnali négy fele ülepszik le az élmény… Aztán lepihenünk, és kezdődik egy újabb hét, mosással, ruhapróbával, skálázással. A tapsért, a közönség szórakoztatásáért, a szeretetükért…”

Egymás mögött sorakoznak a vasalt ingek (Fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu)

Egy néző segítette ki

Olykor előfordul, hogy elfelejtik a saját slágereik szövegét. „A legemlékezetesebb egy 1965-ös fellépésem volt a Zeneakadémián – mondja az énekes. – Négyszer kezdtem bele halandzsanyelven a refrénbe, de sehogy sem emlékeztem rá. Aztán egy néző felkiabálta, hogy mit kellene énekelnem. Örökké hálás leszek neki!” – meséli.

Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story téli különszáma!

A Story Horoszkóp különszáma kapható az újságárusoknál!

Kövess minket az Instagramon is!