Dobos Evelin ráadásul annyira nyugodt volt a nagy napon, hogy a szervezők nem győzték mondogatni: ilyen menyasszonnyal még életükben nem találkoztak. „Alig lehetett felimádkozni a medence partjáról, hogy elkezdjek készülődni” – mondja nevetve a színésznő már az elején, aki nem mindennapi eljegyzést követően ment hozzá élete szerelméhez..
„Hátradőltünk, és élveztük”
A helyszín a Le Til Kúria volt Birin, ahová a páros néhány családtagjukkal és barátjukkal már a szertartás előtti nap megérkezett. Ekkor még javában folyt a díszítés, de egy pillanatig sem idegeskedtek, tudták, jó kezekben vannak, minden időben el fog készülni. „Késő délután volt a ceremónia, így a délelőttünk, most mit mondjak, elég kényelmes volt… – mondja mosolyogva Kovács Dániel Richárd. – Este hajnali kettőig beszélgettünk, fürödtünk, koktéloztunk, és mielőtt Evelinnel elmentünk volna aludni – természeten együtt, egy éjszakát sem szeretnénk külön tölteni –, még kimentem a kertbe megnézni, hogy áll a készülődés. És hát sehogy sem állt. Majd elég korán, reggel hétkor megébredtem, és a legnagyobb döbbenetemre amikor kisétáltam, telis-tele volt virágokkal, virágba borult kapukkal. Leesett az állam. Ezek után nem csoda, hogy hátradőltünk, és csak élveztük a napot.”
„Merthogy fantasztikus időnk volt – veszi át a szót a férjétől a színésznő. – Ragyogóan sütött a nap, csupán egy-egy bárányfelhő volt az égen. És mivel semmi dolgunk nem akadt, a legnagyobb nyugalomban süttettük a hasunkat a medence szélén. Aztán olyan délután magasságában rám pirítottak, hogy most már illendő lenne elkezdeni készülődni…”
„Végre megláthattam őt”
A vendégek szépen lassan elkezdtek szállingózni, mígnem a kúria egyszer csak megtelt izgatott emberekkel, akik alig várták, hogy köszönthessék a párt. „Három ruhám volt, az első egy vendégváró szatén, bő szárú, hátul kivágott kezeslábas. Gyönyörű darab, és mint az esküvői ruhánál, ennél is szerettem volna egy ’first look’-ot, tehát megadni a módját, amikor Dani először meglát benne. Nos, ezt én kissé megspékeltem, ugyanis az egyik legjobb barátja, Koppány belement abba a kis tréfába, hogy menyasszonyi ruhába bújik, és amikor Dani, illetve az egész násznép megfordul, akkor ő áll majd ott helyettem…”
„Végem volt! Most képzeljék el, hogy a gyönyörű szerelmem helyett a kopasz, szakállas barátom állt ott előttem hófehér ruhában – folytatja Dani nevetve. – Már az gyanús lehetett volna, hogy miközben vártunk a hetvenfős násznéppel, hogy megfordulhassunk, Zámbó Jimmy-dal szólt. Tematikus esküvőnk volt, filmek és sorozatok, így nagyon nem illett oda. De aztán beugrott, biztos A Király című sorozat miatt. Hát nem. De dőltünk a nevetéstől, ez egy zseniális ötlet volt Evelintől. Aztán persze újból elfordultunk, és végre megláthattam őt, életem szerelmét, leendő feleségemet a vendégváró ruhájában.”
„Pár hét után tudtam, el akarom venni”
A készülődés is nyugalomban, jókedvűen telt. Evelin szobájából, miközben készült, csak nevetést lehetett hallani. „Egymásnak adták a kilincset a barátnőim, a nővérem, de még Dani is bejött zuhanyozni, miközben épp a hajamat csinálták. Na ennyire voltunk lazák. Pedig ekkor én még nem is pezsgőztem! – neveti el magát. – Aztán belebújtam a meseszép esküvői ruhámba, amit – éppúgy, mint a vendégváró vagy a menyecskeruhát – Adorján Rami tervezett. Itt is szeretném megköszönni a munkáját, mert fantasztikusat alkotott. Továbbá a türelmét is, ugyanis még az utolsó héten, az utolsó próbán is kellett igazítani a ruháimon, ami nem volt egy egyszerű feladat. Gyöngycsipkéből készült, és abból bevenni igazi kihívás! Csak hogy nem volt más lehetőség, ugyanis kifogytam belőle… A szalonban döbbentem rá, hogy pár hét leforgása alatt lement rólam négy kiló. Nem az esküvőszervezés miatt! Inkább csak mert kevesebb lett az edzés, és az az izom, ami a Sztárboxra való felkészülésem alatt feljött rám, részben eltűnt. De visszatérve, ez a ruha volt a legszebb, amit valaha viseltem!”
„Ezt tanúsíthatom! – vágja rá Dani. – Miután a násznép elfoglalta a helyét, a kisfiam sétált először végig a virágszirmokkal hintett tükörpadlón. Ő volt a gyűrűhordó, és mondanom sem kell, óriási sikere volt. Ezután jöttem én, a Superman zenéjére vonultam be, és ahogy vártam Evelinre, hogy kisétáljon a főépületből, ezer dolog pörgött át az agyamon. Hogy mit jelentett ez a másfél év vele. Hogy mennyire nagyszerű érzés nekem, édesapának azt látni, hogy így szeretik egymást a fiammal. Hogy pár hét után tudtam, el akarom venni. Majd megjelent a menyasszonyom, elkezdett felém lépkedni, és a lélegzetem is elállt. Nem vagyok egy sírós fajta, de akkor ott nem tudtam uralkodni a könnyeimen.” „Ez fordítva is igaz! – hangsúlyozza a színésznő. – Életem szerelme várt rám az oltárnál, és én olyan örömmel sétáltam felé.”
Kiemelt kép és fotók: Kovács Bálint
