97 éves korában elhunyt Kertész György, a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat írója, az ELTE nyugalmazott tanára. A szomorú hírt a fia közölte a Facebookon. A hidrobiológus, mint fia írta, élete utolsó éveiben is alkotott, elképesztő szellemi állapotban volt idős kora ellenére. Minderről munkatársunk is megbizonyosodott, aki 5 évvel ezelőtt, otthonában látogatta meg, hogy meséljen a Vízipók-csodapók című mesesorozatról.
„Volt egy hihetetlen csintalan évfolyamom, aminek a Rockenbauer Pál, a Millió lépés Magyarországon című ismeretterjesztő sorozat készítője is tagja volt. Pali és a társai egyszer még élő gilisztát is tettek a köpenyem zsebébe, de elnéztem nekik, mert hihetetlen felkészültek voltak – emlékezett vissza a nyugalmazott tanár, aki egykor az egyetem valóságos sztárja volt, az előadásain a csilláron lógtak a hallgatók, sokszor azok is beültek az óráira, akiket nem tanított.
Nem véletlen hát, hogy a Magyar Televíziónál dolgozó Rockenbauer kollégái éppen őt keresték meg a 70-es vekben egy új, állatokról szóló mese ötletével. „Telefonon hívtak a tévétől, majd az egyetemen találkoztunk, többek között Bálint Ágnessel is, a Vízipók-csodapók későbbi dramaturgjával. A tévé vezetése egy új ismeretterjesztő sorozatról álmodott, bár eleinte idegenkedtem az ötlettől, mert már annyi mese született a nyúlról, a farkasról és a rókáról. Akkoriban a Velencei-tóhoz tartozó Dinnyési-fertőn dolgoztam, ahol zsákmányoltam egy úgynevezett búvárpókot, azaz vízipókot. Így született meg a mese főszereplője, és szárazföldi barátja, a Keresztespók, akik egymásnak mesélnek saját élőhelyükről.”
Bálint Ágnesnek megtetszett az ötlet, küldött is forgatókönyvet mintául a professzornak. „Mikor kész lettem a forgatókönyvvel, megjelentek nálam a rajzolók, Szabó Szabolcs és Haui József. Pauszpapíron hozták az első terveket, hogy fognak kinézni a pókok, a hangyák és a többi állatka. Itt kezdődött a vita. A rajzolók ugyanis csak négy lábat rajzoltak a pókoknak a nyolc helyett, mondván, hogy azt túl körülményes lett volna ábrázolni. Attól féltem, még a végén a diplomámat is elveszik, ha kitudódik, hogy engedtem egy pókot feleannyi lábbal lerajzolni. Végül meggyőztek, hogy Hófehérkének is csak négy ujja van az öt helyett, végül megállapodtunk, hogy a pókokat hat végtaggal ábrázoljuk, a bogarakat pedig néggyel.”
A tévés bizottság eleinte ijesztőnek találta a víz alatti élővilág teretményeit, mégis megszületett a mese. „Az első sorozat hihetetlen sikert aratott. Emlékszem, felhívott a Műegyetem egyik professzora, és jól letolt a sorozat miatt. Ugyanis a gyerekei állandóan elszaladgáltak a vacsoraasztaltól, mikor elindult a Vízipók-csodapók a tévében. Csak az bosszant, hogy ha nagyobb összeggel indult volna a gyártás, talán néhány plusz perccel meghosszabbítva a jeleneteket, még érdekesebb lett volna. De az nagy öröm számomra, hogy mind a mai napig a biológia órán egy-egy jelenetet levetítve emlékezetessé teszik a természet jelenségeit.”
A sorozatból végül háromévadnyi született, mind Kertész György tollából. Vízipók itthon és külföldön is sztár lett. „Évadonként 3500 forintot kaptam, jogdíjat nem minden részért láttam, de inkább az ütött szíven, hogy amikor kiadták videókazettán, a nevemet lehagyták a borítóról. De nem bánkódom, mert lehetőséget kaptam, hogy a természeti jelenségekből mesét készítsek. Számomra játék volt a Vízipók – mondta egykor Kertész György.
Róla mintázták
Kevesen tudják, hogy Vízipók fizimiskáját a rajzolók Kertész Györgyről mintázták, aki szemüvegét gyakorta tar feje búbjára tolta. Keresztes „modellje” a tanár úr kissé testes ökológus kollégája, a néhai Horánszky András volt.
Kiemelt kép: Archív
