Molnár Andi és csapata, a Fever Dance Group világbajnoki címet szerzett a Varsóban megrendezett World Artistic Dance Federation versenyén művészi latin páros formáció, illetve Bonyhádi Ferenccel páros paso doble kategóriában. „10 éve egy hakni csapatnak indultunk, de minden évben felmerült a gondolat, hogy milyen jó lenne még elindulni egy világbajnokságon. Most, hogy újjászerveződött a csapat új, fiatal, a Dancing with the Starsból és a Játékszínben futó Hölgyválaszból ismert tagokkal, az ő lendületük, motivációjuk, fiatalságuk adta a löketet, hogy na, akkor most tényleg álljunk neki – meséli Molnár Andi a story.hu-nak. – Mindig éreztem, hogy jó lenne egy szép lezárás a versenytánc-karrieremnek, mert csak úgy abbamaradt. Még Köcse Gyurival táncoltam régen, elindultunk egy utolsó magyar ranglista versenyen, ahol döntőben táncoltunk, de nem mondtam ki, hogy ez a vége. Nekem a Szombat esti láz révén végül is voltak még versenysikereim, mindig döntőbe jutottam, Katus Attilával meg is nyertük. Én is azt hittem, hogy ez így elég, elégedett lehetek, de valójában nem… Azóta nagyon sok fellépésen veszünk részt, ahol mondták, hogy nagyon ütősek a koreográfiáink, akkor hát miért ne indulnánk el csapatban, hogy megméretessük magunkat? Szereztem szponzort, támogatókat, aztán ha már ott vagyunk, miért ne induljunk el párosban is? Úgyhogy Bonyhádi Ferivel megbeszéltük, hogy paso dobléban is nevezünk.”
A csapat profizmusát bizonyítja, hogy az utolsó pillanatban jött váratlan körülmény sem fogott ki rajtuk, alkalmazkodtak a változáshoz. „Mindig számolni kell a kiszámíthatatlansággal, tipikus ’Molnár Andi-s’ volt az indulás – folytatja a táncos az élménybeszámolót. – Úgy volt, hogy kétnapos a verseny, és nekünk azt mondták, biztosan csak vasárnap leszünk, de azért a biztonság kedvéért egy nappal hamarabb érkezzünk. Na hát ebből persze az lett, hogy átrakták a versenyszámunkat szombatra. Tehát amikor aznap felkeltünk hajnali háromkor itthon, tudtuk, hogy este nyolckor nekünk topformában kell lennünk Lengyelországban. Aznap repültünk, a többiek már mind a kész frizurában utaztak ki, hogy időt spóroljanak. Én nem vállaltam, inkább befizettem kicsit drágábban a helyszínen igénybe vehető szolgáltatásra, hogy ott készítsék el a hajam. Úgy voltam vele, egy percet sem tudok aludni ilyen bukósisakban, fontosabb, hogy egy picit pihenjek. A sűrű napirend viszont meghozta a gyümölcsét: mindent letudtunk egy nap, a délutáni számunk után tudtuk, hogy világbajnokok vagyunk Ferivel, ami után már csak egy örömtánc maradt hátra. Ezzel az egész csapatot tudtuk motiválni, hogy meg lehet az a világbajnoki cím! Este összeültünk ünnepelni, átbeszélni a napot, de másnap este újra próbáltunk egy következő fellépésre.”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
