A sztárséf a Borsban öntött tiszta vizet a pohárba. „Nincs egyetlen családtag, barát, haver vagy akár ismerős sem a környezetünkben, aki akár csak egy félmondattal is utalt volna arra, hogy nem tartja jó ötletnek az Ázsia Expresszben való részvételünket. Mi pedig, bárki is kérdezte tőlünk eddig, elmondtuk, hogy hatalmas várakozással és nulla félelemmel vágunk neki az utazásnak. Nincs mit féltenünk a kapcsolatunkon, hiszen eleve viharban született. Láttam az Ázsia Expressz korábbi évadait, és azért arányait tekintve sem nevezném egy kapcsolat- vagy barátságtemető produkciónak. Ráadásul Anna és én egy hasonlóan kemény próbatétel közben csiszolódtunk össze és szerettünk egymásba, így tulajdonképpen van már rutinunk a kemény és emberpróbáló szituációkban. A döntésünk mellett szól továbbá az is, hogy mindketten kalandvágyó lelkek vagyunk. Bőven lehettek volna parázs vitáink a Dancing whit the Stars alatt is, de egyetlen hangos szó nem esett köztünk. Most annyi történik, hogy a próbatermet lecseréljük Ázsiára, illetve itt majd picit több kell a nézők szereteténél, hiszen Ázsiában mi alakítjuk majd a sorsunkat, és nem a szavazatok.”
Krausz Gábor arról is mesélt, mitől tart igazán. „Most, hogy tisztáztuk, mitől nem félek, elmondom, hogy miktől igen, mert hát abban a kalapban is van bőven. Ha valamit nem szeretek, az a kuncsorgás. Ezért azt tényleg aggaszt, hogy kaját és szállást is kérnünk kell majd a helyiektől. Nagyon bízom benne, hogy az első napokban elkap majd minket a játék, és hamar belerázódunk a kellemetlenségekbe is. Megfontolt döntés hoztunk, hiszen alig pár napja fejeztük be a Séfek Séfe forgatását, így nem sok idő maradt a felkészülésre. Persze erre a kalandra egyébként sem lehet felkészülni, így a fáradságot, mint tényezőt, a magam részéről el is engedtem. A kislányom miatt már többet hezitáltam, hiszen ő az, akinek a leginkább hiányozni fogok, és ő fog a legjobban hiányozni. Végül a szüleim és a barátaim is megnyugtattak, hogy nem lesz semmi baj, sőt annyi élménnyel gazdagodva jövünk majd haza, hogy bőven lesz mit mesélnem a kislányomnak, aki tágra nyílt szemmel hallgatja majd apa képtelen kalandjait. Picit tartottam attól is, hogy túl sok bepillantást engedünk majd a magánéletünkbe, de ez sem lesz így, hiszen ami Ázsiában történik majd velünk, az olyan távol lesz a hétköznapjainktól, mint Budapest Manilától, hogy stílszerű legyek.”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
