Fónay Márta a valóságban ugyanúgy osztotta a lekváros kenyereket, mint az Égigérő fűben

„Nehéz élete volt” – mondta egyszer Fónay Mártáról a legjobb barátnője, Csala Zsuzsa, utalva arra, hogy amilyen tökéletesen kezdődött a színésznő élete, olyan fájdalmasan folytatódott. Vácon született 1914-ben, két fiú- és két lánytestvére volt. Nagypolgári életet éltek, köszönhetően apja jól működő kertészetének. A kis Mártit az elemiben apácák tanították, ők hamar felfedezték színészi tehetségét. Igaz, nem csak szép emlékei maradtak ebből az időből. „Egy apáca, akiknél nevelkedtem az iskolában, adott egy hatalmas pofont, végigsírtam az előadást, mert azt mondták, szomorúnak kell lennem…” – mesélte ritka interjúi egyikében.Tizenöt évesen gépírónő lett a Rádióélet című lapnál, de inkább a szemközti házban lévő Színművészeti Akadémia felé kacsintgatott. Gondolt egy merészet, jelentkezett, és felvették, 1935-ben diplomázott. Majd’ száz mozi- és tévéfilmben játszott, felejthetetlen alakítást nyújtott több alkotásban.

Fónay 1942-ben ment hozzá Kanyó Lászlóhoz, miatta két évre még a színpadot is otthagyta. Nagy szerelmi házasság volt, de aztán Lászlót elvitték katonának, és a háború végeztével nem tért haza. A színésznő sztár lett, de este üres lakás várta, ahova 10 évvel a háború után egyszer csak váratlanul becsöngetett halottnak hitt férje. Fogolytáborban volt. Szerettek volna közös gyermeket, de ez nem adatott meg nekik. Csak egymásnak éltek. A szomszéd gyerekek szerették Márta nénit. „Ő az életben is ugyanúgy adta a gyerekeknek a lekváros kenyereket, mint az Égigérő fű című filmben Poldi néniként” – mondta róla a film rendezője, Palásthy György. 1975-ben nyugdíjba ment, ezután színdarabban ritkán, de gálaműsorokban, tévé­kabarékban rendszeresen fellépett, filmeket is forgatott. Csendben élt férjével annak haláláig. Egyetlen szerelmét 1994-ben, 80 évesen követte a másvilágra.

Kiemelt kép: Nők Lapja Archívum/fotocentral.hu