Nehéz lenne mással kezdenem: hogy vannak? Nati, ön és mindnyájan. Berki Krisztián váratlan halála, gondolom, sok nehézséget hozott magával.
Hódi Pamela: Bármilyen furcsa is ezt kimondani, de jól vagyunk, mindannyian. Az eleje kimondhatatlanul nehéz volt, hisz egy olyan dologban kellett helytállnom, amiben azelőtt soha. Minden erőmet összeszedtem, és minden percben tartottam magam azért, hogy segítsem a lányomat. Ha úgy történt volna az egész, hogy Nati nincs ott, minden más lett volna. Akkor fel tudok készülni. Akkor nagy levegőt veszek, és elmondom neki, hogy mi történt az apukájával. Nem lett volna kevésbé fájdalmas, de Nati emlékei szebbek maradtak volna. Belegondoltam, ha én látnék egy halott embert, legyen az akár idegen, megviselne. Nemhogy a szerettem látványa. Nehéz volt felfogni Krisztián halálát, de számomra még nehezebb volt elfogadni azt, ahogyan meghalt. Ezerszer belegondoltam, hogy vajon mit érezhetett Nati, és egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy akkor és most is a helyén tudja kezelni a helyzetet.
Krisztián megosztó ember volt, önök is sokat csatároztak…
H. P.: Rengeteget veszekedtünk, de azt sosem vontam kétségbe, hogy szereti a gyermekeit. Tudom, hogy mindennél fontosabb volt a számára a Natival töltött nyolc éve. Borzasztóan sajnálom, hogy a kislányomnak sem sikerült máshogy az élete, mint az enyém, és neki is az apukája nélkül kell felnőnie. Az utóbbi öt évben ráadásul rettentően jó volt a kapcsolatuk. Krisztián már tudott Natival mit kezdeni, nem úgy, mint az első három évben. Szóval úgy érzem, ebben az egészben Nati kapta a legnagyobb sebet. Emma, Krisztián másik lánya még pici, remélhetőleg ő ebből nem sokat érzékelt. Tudtam, hogy Krisztián nincs jól lelkileg, hogy jár pszichológushoz, de azt nem, hogy ennyire rossz állapotban van. Ugyanakkor kétségem sincs afelől, hogy akarattal soha, de soha nem tette volna ki Natit ennek az egésznek. Ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy az utolsó utáni gondolata is ő volt, tudom is, hogy mi: „Basszus, a Nati benn van a szobában!”
Sikerült Natival kibeszélni a történteket?
H. P.: Akkor átbeszéltünk mindent. Felkészültem, és őszintén válaszoltam minden kérdésére, amire csak tudtam. És a mai napig ezt teszem. Nem szeretném, ha csalódna bennem esetleg amiatt, hogy a lelke érdekében mást mondok, mint ami az igazság. Nem teszem ki annak, hogy mismásolok, ő meg majd az internetről elolvassa, mi miért és hogyan történt. Az egymás iránti bizalmunk ennél sokkal fontosabb. Természetesen elvittem pszichológushoz, de őszintén szólva, nem éreztem jó döntésnek. Csak azért, mert ez az „elvárt”, a „trendi”, én nem fogom a lányomra erőltetni, hogy idegenek előtt újra és újra felidézze a történteket, és nekik kelljen megnyílnia. De a szakemberek is azt mondták, Natinak nincs szüksége pszichológusra, mert olyan kimondhatatlanul jó az anya-lánya kapcsolatunk, hogy én tudok lenni a pszichológusa. Persze sokan mondják, hogy a történtek hozadéka majd később fog kijönni. Lehet. Nem tudom, mi lesz, de Nati most jól van. A barátnőim, Timi, Laura és Bea az ő barátnői is, megnyílik nekik is, és van egy hívő kísérőnk is, akit ő is elfogadott. És rengeteget segít neki Bence is, akire óriási szüksége van Natinak.
Beszéljünk boldogabb dolgokról. Hogyan telnek egy dolgozó családanya napjai?
H. P.: Az influenszerkedést jó dolognak tartom, hisz sok új dolgot mutathatok be az embereknek, a kedvezményes kódok pedig nyilván mindig mindenkinek jól jönnek. Magam is szeretem kihasználni ezeket a lehetőségeket, ha más influenszernél látom. Hálás vagyok, hogy ezt a munkát a gyermekvállalás és a háztartás mellett is tudom csinálni, és hogy csak minimális időmet veszi el a kicsi mellett. Főleg, hogy van egy marketingesem, aki nagyon sok mindent intéz nekem a háttérben. Ugyanakkor régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy szeretnék egy saját vállalkozást, amit hamarosan el is kezdek tervezni. Olivia kicsivel több mint kétéves, így most már eljött az ideje annak, hogy a főállású anya és a háziasszonyszerep mellett másba is belekezdjek. Először lehet, csak egy webshopot indítok, de igyekszem majd fejlődni és bátrabb lenni. Már a témaötlet is megvan, csak túl nagy bennem a rettegés, hogy hozzá kell nyúljak a félretett pénzemhez. Mert mi van, ha belebukom? Túl sokat agyalok, túlságosan biztonsági játékos vagyok…
Anyaságról, munkáról már szó volt, házasságáról még nem. Úgy tűnik, Bencével, önök tényleg egymásra találták.
H. P.: Nagyon. Januárban leszünk együtt hat éve, és ezzel rekordot döntünk. Neki és nekem is öt és fél év volt eddig a leghosszabb kapcsolatunk. Számomra Bence „a férfi”. Kimondhatatlanul büszke vagyok rá, hogy mindenben mellettem van, és mindenben számíthatok rá. Szerencsére óriási az összhang közöttünk, abszolút érezzük egymás rezgéseit, és tudjuk is kezelni a másikat. Mi valóban nem szoktunk veszekedni, szerencsére az esetek túlnyomó részében egyezik a véleményünk, ugyanarra gondolunk. Viszont ha van is olyan, amiben nem egyezünk, akkor érvekkel meggyőzzük a másikat. Ez mindig beválik.
Jó ezt hallani, különösen úgy, hogy nem kevés biztosnak hitt kapcsolat megy tönkre. Erről hogyan gondolkodik?
H. P.: Aki nem számol változással, az nem reális. Köztudott, hogy minket az anyukám egyedül nevelt fel a nővéremmel, nálunk nem volt apakép, maximum a papám személyében. Bárki megkövezhet, de akármennyire is Bence az életem, és vele képzelem és tervezem a jövőt, akkor is úgy gondolom, az a jó életfelfogás, ha az ember nem szolgáltatja ki magát senkinek sem, hanem az lebeg a szeme előtt, hogy magára számíthat. Eszem ágában sincs Bencével valaha is különmenni, de akkor sem élek álomvilágban. Soha nem tudhatjuk, mit hoz a következő öt vagy tizenöt év.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu