Kevesen tudják, hogy a Schobert és a Szenes család egykor kiváló kapcsolatot ápolt, Norbi nagypapája volt ugyanis Szenesék háziorvosa. Norbi anyukája, Judit pedig a népszerű dalszerző, Szenes Iván legjobb barátja és bizalmasa lett. Judit néni minden évben nagy erővel dolgozik a Szenes Iván-koncerteken, ő szervezi a közönséget. Immáron 13 éve mindig ott van az eseményen, ahol ezúttal díjat is kapott.
„Mentsük meg Koós Jánost!”
„Iván kiváló ember volt, rengeteg alázat volt benne a színpadon és az életben egyaránt. Azt az eleganciát, ami benne volt, én életem 78 éve alatt másban még nem láttam. Sokszor ültünk a Kedves Cukrászdában, a Váci utcában. ’Tudsz pletykát? Mondjad! Mindenről értesíts!’ Akkor is ott voltam a kórházban, amikor Andrea megszületett – emlékszik Judit néni, aki számos szép emléket őriz a slágergyárosról. – Egyszer valami ünnepség volt Szeneséknél. Iván azt mondta, ’te Judit, melléd ültetem a Raksányi Gellértet, te türelmes vagy, tudsz vele beszélgetni.’ Így is történt. Elkezdtem vele beszélgetni: ’Képzelje el, én még voltam a régi Nemzeti Színházban a Blaha Lujza téren, láttam a Peer Gyntöt Törőcsik Marival.’ ’Ne is folytassa, asszonyom, mondta, tudom az évjáratát!’ Egy másik alkalommal Iván arra kért, járassuk meg az autóját. Teljesen új kocsi volt, körbementünk a Balatonon. ’Tudod, hova menjünk?’ – kérdezte. Rögtön rávágtam, ’Tudom, Iván, eszem-túrára.’ Tényleg ettünk mindent a kürtőskalácstól a kukoricán át a hurkáig. Már hajnal volt, amikor Iván azt mondta: ’Rajtad miniszoknya van, én felhajtom a nadrágom szárát, mártózzunk meg a Balatonban.’ Lementünk a lépcsőhöz, és megláttam a vízben egy pasast nadrágban. Rögtön felismertem, mondtam: ’Iván, odanézz, itt az istállód legszebb lova (így nevezte Szenes Iván Koós Jánost – a szerk.), mentsük ki, mert mindjárt belefullad.’ Tényleg, kissé kapatosan ott sétált Jani a vízben, valószínűleg ő is hosszú éjszakán volt túl.”
Ott volt az utolsó órákban
Judit az utolsó napokban, sőt az utolsó órákban is ott volt Szenes Iván mellett a kórházban. „Tartott a kórháztól. Adtam neki egy biztonságos hátteret ott az éjszakában azzal, hogy ott maradtam vele. Beszélgettünk, vicceket meséltünk, én pontosan tudtam, mikor kell mesélnem, és mikor kell elhallgatnom. Amikor azt mondtam neki: ’Hunyd be szép szemedet, szálljon rá az álompillangó’, azt felelte: ’Na ne törj a szakmámra’ – meséli Judit. – Nagyon hiányzik, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe, az egész családot nagyon szerettem. Iván édesanyját, Piroskát is. Iván rajongott érte, és kiváló asszony volt.”
„Nem lesz baj”
Judit egy hihetetlen történetet is elmesélt. „Elárulok egy óriási titkot. Nekem nem lenne a fiam, Schobert Norbi, ha nincs az Iván édesanyja. Veszélyeztetett terhességem idején az orvosok azt mondták nekem, meg kell indítani a szülést. Ez az ötödik-hatodik hónapban volt. Elmentem Ivánékhoz, azt mondta nekem az édesanyja: ’Te, Angyalka, mert így hívott engem, látom rajtad, hogy valami baj van.’ Elmondtam neki, hogy minden orvos, beleértve az apámat és a férjemet is, azt mondta, hogy meg kell indítani a szülést, mert különben baj lesz – emlékszik Norbi édesanyja. – Ha az embernek ezt mondják az okos orvosok, akkor általában nem mond ellent. Piroska akkor azt mondta: ’Nem lesz baj, fiad lesz, és nagyon tehetséges lesz, olyan lesz, mint Ivánka, nagyon fog téged imádni, és te is őt.’ Hálát adok a Teremtőnek és Piroskának! Megfogta a kezemet, még most is érzem, azt az energiát, erőt, amit sugárzott, és azt mondta: ’Nem.’ Az én fiam aztán olyan gyerek lett, amilyet minden anyának kívánok. Jó gyerek, és az unokáim is csodálatos emberek. Nagyon büszke vagyok rájuk.”
A jobb oldali kiemelt képen Szenes Iván, a felesége és az édesanyja, aki megmentette Norbit (Fotók: Tóth Beáta, Story-Best Archívum/fotocentral.hu)
