„Szívem egyetlen királynője” – hányszor hallottuk ezt a becézést a Szomszédokban, Gábor Gábor így hívta kolléganőjét, Julit, akit Frajt Edit játszott. Persze ez egy szerep volt, és a szakmában sokan nevettek is rajta, hiszen mindenki tudta, hogy a teleregényben a vállalkozót alakító Koltai János szívének egyetlen, valódi királynője Pap Éva színművésznő, aki július 23-án 84 éves korában elhunyt.
Apa nélkül nőtt fel
A két színművész majd’ hatvan évig élt házasságban, legendás, boldog szerelem volt az övék. Megbecsülték ezt a szeretetet, a köztük lévő mély kapcsolatot, hiszen mindketten a II. világháború alatt voltak gyerekek, János 1935-ben született, Éva négy esztendővel később. Már kisgyerekként megtapasztalták, hogy mindennek egy pillanat alatt vége lehet. A színésznő 2015-ben jelentette meg emlékregényét, a Holdport, ami egy könyörtelenül őszinte vallomás a háborúról, az apa nélkül maradt család nyomoráról és az anya kapcsolatáról két kiskorú gyerekével. Éva mindössze négyéves volt, amikor elvesztette az apját, aki ezt jegyezte fel gyönyörű betűkkel a kislányáról: „Édes beszédű, nevetős kis angyal. Utánzó. Grimaszt és mozdulatokat tud megfigyelni és utánozni.” Írt arról, hogy a bátyja és ő sokat nélkülözték az anyai szeretetet, mert édesanyjuk éjt nappallá téve dolgozott értük. „Mint akit rabszolgamunkára köteleztek, egyfolytában húzta az igát, sohase láttuk pihenni. Ebéd után félresöpörve a tányérokat, ott, az asztalnál elaludt! Nem pihent, nem ment kozmetikába, se rúzs, se festék, se samponok. Magunk mostuk a hajunkat mosószappannal, ecetes vízzel öblítve” – mesélte a Nők Lapjának Éva, aki így nem igazán tudott közel kerülni édesanyjához, aki nem értette meg a tinilánya gondjait. Ő és bátyja, Puci menekültek otthonról, a fiú az Egyesült Államokba disszidált 1956-ban, Éva pedig az érettségi után elkezdte a Színművészeti Főiskolát, ahová első próbálkozásra felvették.
Egy fiuk született
Később Szegedre került, majd fővárosi teátrumok adtak neki szerepeket. Már főiskolásként felfedezték a filmesek, pályája első tíz évében befutott színésznő lett. Elsőként Ranódy László Akiket a pacsirta elkísér című filmjében játszott, utána zsinórban kapta a jobbnál jobb szerepeket. Talán nem csoda, hogy a szerelmet is egy színművész oldalán találta meg. „Akkor szerettem bele Évába, amikor megláttam a Vas utcában. Úgy ment, mintha nem is a földön járna. Földöntúli lénynek tűnt, aki nem illett bele abba az anyagba, amiben közlekedett” – mesélte Koltai János. „Érdekes, én is ugyanezt éreztem. Hogy nem illek bele abba a világba. Talán azért, mert a színészet mellett sokat írtam. Holott a színésznek bőven elég, ha a szerepével foglalkozik. Egyébként Janó is ilyen földönkívüli lény. Akkor jöttem rá, amikor megmutatta nekem a festményeit. Tetszettek. Az egész habitusa tetszett” – mondta Éva a boldog kezdetekről.
1964-ben keltek egybe, fiuk, István ’75-ben jött világra. Mint a legtöbb színésznő, Pap Éva is egy életen át hordozta a bűntudatot, amiért kevesebbet tudott együtt lenni a gyermekével, mint a többi anya. „Egyik színész se tudja úgy nevelni a gyerekét, ahogy az elvárná. Mi este mentünk el otthonról a színházba, amikor más szülők hazamennek. Nekünk nincs vasárnap, ünnep, és ezt a mi fiunk is zokon vette. Hogy neki miért más az élete, mint a többi gyereknek. Nem beszédes, de nagyon szeret bennünket. Először színész szeretett volna lenni, végül felvételizett a Képzőművészeti Egyetemre, és most reklámgrafikus egy tévécsatornánál” – nyilatkozta 2018-ban a művésznő.
Oh, drága nagymami
Éva legkedvesebb szerepe talán a nagymamaság volt. Ha unokájáról, Kristófról kérdezték, csak annyit mondott: szédületes. „Azért nevezték Kristófnak, hogy ne lehessen becézni, de azért nekünk Krisa meg Krisó. Most aztán kiélhetem magam mint nagyi. Imád velem lenni. Eddig én hordtam a Palatinusra úszni, mert István, a fiunk dolgozik. Sajnos amióta járókerettel közlekedem, nem tudom elkísérni különúszásra, pedig nagyon tehetséges. Minden érdekli, a zene nagyon, és iszonyú mozgékony. Mindenért kárpótol engem az unokám, aki most, anyák napján is jön felköszönteni az apjával, kezében egy csokor tulipánnal” – mondta a művésznő öt évvel ezelőtt, aki akkor már egy sztrók miatt járókerettel közlekedett. De még ezután is játszott…
Ha nem a színpadon volt, akkor férjével együtt időzött Siófok melletti, dús kerttel, árnyas fákkal körülvett házukban, Árdándon. János felmenői éltek ott egykor, ők ketten ezt tekintették igazi otthonuknak. A művésznőnek itt lesz a végső nyughelye is. „Ádándon van egy családi sírhelyünk, ott fogjuk őt eltemetni. A fiam intéz mindent, segít, amiben tud, figyel rám, de hát neki is megvan a saját élete. Én pedig egyedül maradtam… – mondta Koltai János pár napja a Blikknek. – Jelenleg megoldhatatlan feladatnak látom a jövőt. Nem érzem magam sehogy, csak üresség van bennem. Nem tudom, mitévő legyek, hogyan folytassam tovább az életemet a feleségem nélkül. Nincsenek terveim azzal kapcsolatban sem, hogy visszamegyek vidékre, vagy maradok a pesti lakásban. Most csak úgy telnek a napok.” Fájdalmas szavak, ugyanakkor biztatóak is, hiszen a művész házaspár élete a bizonyíték arra, hogy lehet egy szakmában maradandót alkotni, miközben valaki élethossziglan szereti a párját.
Várkonyi-, Makk- és Fábri-filmekben játszott
A művésznő sok-sok színházi alkotásban és mozifilmben nyújtott maradandót, az egyik leghíresebb szerepe Mayer Fanny volt az Egy magyar nábob című Jókai Mór-regényt feldolgozó filmben, amit Várkonyi Zoltán rendezett. Várkonyi ezután szerződtette a Vígszínházhoz. Később több vidéki és fővárosi teátrumban játszott, és Keleti Márton, Makk Károly és Fábri Zoltán filmrendezők műveinek is rendszeres szereplője volt.
Kiemelt képek: /fotocentral.hu
