Liptai Claudia mindent igyekszik teljes erőbedobással csinálni, nincs ez másként akkor sem, ha egy családi vitáról van szó. „Ha valaki meghallaná egy vitánkat, azt hihetné, hogy mindjárt megöljük egymást, úgy ordítok a Pankával, ő meg velem – mesélte az Adom a napom szerda esti adásában. – Ádámmal is szoktunk, csak neki az a szerencséje, hogy nagyon hosszú karjai vannak, és megfogja a homlokom, miközben én vadul kalimpálok.” A tévés-színésznő elismeri, számos mintát óhatatlanul is átvett az édesanyja nevelési elveiből. Például a lányával való kommunikáció során nagyon sokszor olyan mondatok hagyják el a száját, amit annak idején az ő édesanyja mondott neki. „Az anya-lánya kapcsolat szerintem genetikailag, evolúciósan egy nehéz ügy – vélekedett Claudia. – Pankánál hangzanak el olyan mondatok, amik után azt érzem, hogy még a hanglejtésem is olyan, mint anyámé. De ez nem gond! Egy valami biztos: én egyszer elhatároztam, hogy átírom a saját történetemet, és hogy az nem ugyanabban a mederben fog folyni, és nem kerülök ugyanabba a helyzetbe anyaként és nőként, mint az édesanyám. Mindig azt mondom a gyerekeimnek: ’Kislányom, kisfiam, megpróbálok a legjobb anyátok lenni, ezt tudom nyújtani.’” Kisfia, Marci még csak hétéves. „Ő kései gyerek, 43 voltam, mikor szültem, ezért nagyon féltem őt. Pankát is nagyon féltem, de Marcinál van valahogy egy extra féltés. Szerencsétlen köhint egyet, és azonnal hozzáteszi, ’csak félrenyeltem anya, nincs semmi baj’, annyira tudja, hogy jön a mutter aggódva” – magyarázta a rá jellemző öniróniával Claudia.
Kiemelt kép: RTL/Sajtóklub
