„Ezzel nem lehet megbékélni – válaszolta a rendező a Bóta Caféban arra a kérdésre, hogy sikerült-e elfogadnia, hogy Dorka annak idején színésznőnek állt. Majd sokatmondóan Turay Ida szavait idézte fel. – Ő mondta nekem egyszer azt, amikor az öltözőben beszélgettünk, hogy ’tudod, drágám, ez a pálya akkor is szörnyű, ha sikerül.’ Én a Keleti István Iskolában tanítok ifjakat. És elsőben mindig azt mondom el nekik, hogy csak akkor szabad ezt a pályát választani, hogy ha semmi módon nem tudja magát elképzelni máshol. De nagyon őszintén. Mert én írásba adom, hogy ha tud valami mást választani, biztos, hogy boldogabb lesz benne. Szóval ennyi boldogtalanságot elviselni egy élet során, ami a színészetben van, azt tényleg csak az bírja, akinek az, hogy kimegy és tapsolnak, vagy az, hogy játszik, megéri – hangsúlyozta. Mire a műsorvezető megkérdezte, hogy a lánya, Dorka boldogtalan-e. – Hát Dorka színésznő! – vágta rá. Az édesanya látja, elismeri gyermeke sikerét, de folyton aggódik érte – hol a lelki, hol pedig a testi megpróbáltatások miatt. – Emlékszem, Kaposváron játszott valamit, ahol vízbe fulladt, és hozták ki mint vízi hullát, és csöpögött róla a víz, én meg teljesen rosszul lettem, hogy meg fog fázni a gyerek. Hogy lehet ilyen hülyeséget!? – mondta nevetve. – De ő tényleg színésznő. Nem is lehetett volna semmilyen módon őt elterelni.”
Kiemelt kép: Rákosi Péter/fotocentral.hu
