Rosszcsont kisgyerek voltam…
sok intőt kaptam a suliban, és egy-két hajmeresztő dolgot is csináltam, például lift tetején hintáztam.
Szigorral nevelem…
mindkét gyerekem, mert néha felnőtt üzemmódba kapcsolva, fontosak nekem is azok a sablonok, amiket Janikovszky Éva is megírt: „Fogadj szót, viselkedj rendesen, rakd el a játékaidat…”
A színészet…
nekem az öröm, a munka, a hobbi, és biztonságot ad, hiszen értek hozzá, és örömmel látom, hogy a nézők jól szórakoznak.
Gyakran mondják nekem…
hogy, „rajtad nőttem fel”, utalva a sikeres gyerekkori kölyökidős múltamra. Egyébként könyvet is írok, és pont ez lesz a címe.
A külsőm…
mindig meghatározta a karakterem. Én voltam a kis vörös hajú gyerek a tévéből.
Kedvenc esti szórakozásom…
a gyerekeimmel társasjátékozni, vagy a haverokkal biliárdozni.
Egy nap legtöbbször azt mondom…
magamnak, biztos a Truman Show-ban vagyok – utalva a Jim Carrey-filmre, mert mindig akkor jönnek csak autók, amikor kitolatok a kapun, kikanyarodom az utcából…
Ha elutazhatnék valahova…
az nagyon messzi és elérhetetlennek tűnő célpont lenne. Esetleg egy túra az Amazonas őserdejében vagy a Déli-sarkon.
Abban hajthatatlan vagyok…
hogy a munkámat, ami egy játék, de komoly játék, akárhol is vagyok, 100%-os odaadással és alázattal végezzem.
Háttérben dolgozni…
is szeretek, mert kreatív és sikerorientált munka. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Vácon már tizenegy éve rendezek tehetséges gyerekeknek zenés előadásokat.
Kiemelt képek: Birton Szabolcs, Nagy Zoltán/fotocentral.hu