Hónapok óta egyre csak panaszkodott, hogy nem tetszik neki, amit a tükörben lát, de képtelen volt megálljt parancsolni magának. Táblaszámra tűntek el a csokoládék a szekrényből, és ha magának nem is vett már egy ideje édességet, kisfia „készleteit” azért meg-megdézsmálta. „Szinte zugevővé váltam” – ismeri el.
Az evésbe menekült
Ágica tavaly rossz évet zárt. Rengeteg közeli és távoli ismerősét elveszítette, és számos traumával kellett egyedülálló édesanyaként megküzdenie. „Szinte végtelennek tűnt számomra az idei tél. Bevallom, sokszor támadt az a nyomasztó gondolatom, vajon meddig lehetek itt a kisfiam mellett. És minél jobban eluralkodott rajtam ez az érzés, annál jobban belemenekültem az evésbe. Nem mentségeket keresek, de az az igazság, hogy a hosszú, magányos estéken szükségem volt egy kis boldogsághormonra. Hét-nyolc hónap alatt a rendszertelen, rossz étkezésemnek köszönhetően végül úgy szedtem fel tíz kilót, hogy szinte észre sem vettem. Ráadásul állandóan puffadt a hasam. Csak miután már nem jöttek rám a ruháim, és egyre sűrűbben kínzott fejfájás, erősen szúrt a szívem, és fáradékony lettem, gondoltam arra, hogy muszáj változtatnom az életmódomon. Nekem Patrick a legfontosabb, szeretném látni a fiamat felnőni, ezért ha eddig magamért nem tettem, most érte mindenképpen javítok az életminőségemen. Szó sincs arról, hogy negyvenhét évesen húsznak akarok kinézni. Elfogadom az éveimet. De egy szerető társra, családra én is vágyom, és bízom is benne, hogy ha újra jól érzem majd magam a bőrömben, ezek a vágyaim is teljesülhetnek.”
Nem megy majd egyik napról a másikra
Pár hete kezdett komoly életmódváltásba. Egy dietetikus tanácsára este már egyáltalán nem nyúl nassolnivalókhoz, nem fogyaszt lisztes és hozzáadott cukrot tartalmazó ételeket, helyette teát iszik, és az emésztését segítő, természeteshatóanyag-tartalmú prebiotikumformulát szed. Bár még csak az út elején tart, máris sokat javult a közérzete. „Aki engem ismer, az tudja, hogy bármikor kihagyok egy étkezést egy nagy adag desszertért. Ezzel még nem is lenne baj, de hosszú ideje nagyon rosszul étkeztem. Általában reggeli nélkül indultam el otthonról, a kocsiban, kapkodva ettem, ha éppen volt rá időm, akkor is rendszerint pékárut vagy gyorséttermi ételeket. Sokszor azon kaptam magam, hogy este hat után, mire Patrick edzéséről hazaérünk, még szinte nem is ettem. A szakember elmondta, az utolsó utáni pillanatban vagyok ahhoz, hogy tegyek magamért valamit. Hiszen ha már kialakul egy betegség, utána sokkal nehezebb a dolgom. Negyvenhét évesen azonban nem ámított, ebben az életkorban már lelassulnak a folyamatok, nem megy majd egyik napról a másikra, hogy látványos változást érjek el. A tanácsára este hat után már nem eszem, és már ennyitől a negyedik nap után frissebben és energikusabban keltem fel. Nagyon motivált vagyok” – magyarázza.
„A fiamtól erőt kapok”
Nagyon büszke a kisfiára, aki ugyan mosolyogva megjegyezte, attól, hogy édesanyja fogyózik, ő még nem, de pár hétig mégis szívesen lemond az édességről, hogy segítsen neki. Ágica nagy örömére pedig az egészséges ételeket is egyre szívesebben megeszi, vele együtt. „Patrick korábban is nagyon szerette a halakat, a friss zöldségeket, csak aztán leszoktunk róla. De pár hét elteltével már kéri, hogy az iskolába tízóraira újra jégsalátát, sajtot, retket, uborkát csomagoljak neki, mint régen. Neki köszönhetem, hogy sok erőt kapok ahhoz, hogy az életmódváltásom sikeres legyen. Büszkeséggel tölt el, hogy egy hónap alatt öt kiló már lement.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
