Gundi sosem volt az a fajta tévés, aki mindenkin átgázol, hogy érvényesüljön és képernyőre kerüljön. Pedig karriere eleje óta tisztában van vele, a tévés világban állandó az egók közötti harc. Ő azonban inkább kivárta a sorát, míg a nagy egókról kiderült, hogy nincs mögöttük akkora tartalom – ahogy fogalmazott a Szavakon túl című műsorban. Felidézte, amikor 1997-ben elstartoltak a hazai kereskedelmi csatornák, mögötte jókora tévés tapasztalat állt már – közvetített olimpián, sport- és kvízműsorokat vezetett –, így várta, hogy majd őt is megkeresi az akkori RTL Klub, valamint a TV2. „És nem hívtak. Egyik sem. Néztem viszont, hogy kik azok, akik ott vannak. Csomó olyan ember volt ott a kezdeti években, akik nagyon régóta nincsenek sehol. És nekem úgy a lelkem mélyén fájt, hogy őket igen, engem nem, mi lehet a baj? Aztán eljött az én időm öt-hat évvel később.” Több kollégáját is irigykedve figyelte, többek között Vízy Andrást, aki olyan vetélkedőt vezethetett, amiről úgy gondolta, neki is menne. „Például a Szuláknak megmondtam – és röhögött, és egyébként jólesett neki –, hogy ’figyelj, Andi, én az Activityt olyan szívesen csináltam volna. De legalább te jól csináltad, neked ez jól állt.’” Mégis milyen jól tette, hogy türelmes volt, hiszen az élet őt igazolta: máig tévézik, számítanak tudására a csatornák, ráadásul azt is megengedheti magának, hogy csak olyan munkát vállaljon el, ami passzol a személyiségéhez.
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
