A 2021-es esztendő vízválasztó volt Bock Attila, azaz Márió életében. Sajnos gyógyíthatatlan daganatos betegségben elhunyt szeretett felesége, a kislánya édesanyja, Annamária. „Még mindig csak 44 éves lenne – így a művész. – A nélküle töltött első karácsony, első húsvét, első anyák napja nagyon fájdalmas volt. A tragédia ellenére próbálunk nem szomorúak lenni, mert Ancsa jó humorú, vidám nő volt, amíg köztünk volt, szomorúságnak nem volt helye az otthonunkban.”
Nem csak élete, ő maga is megváltozott
A temetés után Márió immunrendszere annyira legyengült, hogy könnyedén elkapta a koronavírust. Végül olyan súlyos lett az állapota, hogy mentővel vitték kórházba. „Öt napig életveszélyes állapotban voltam. A tüdőm alig működött, a szervezetem pedig nem reagált a gyógyszerekre. Az orvosok azt mondták a családtagjaimnak, hogy bármi előfordulhat, a legrosszabb forgatókönyv is. A betegségem ellenére legbelül éreztem, hogy meg kell gyógyulnom. Nem hagyhattam, hogy a lányom árva legyen.” Szerencsére felépült, és bátran vágott neki a 2022-es évnek. Dolgozott, nevelte gyerekét, kiadott egy lemezt, és az átélt nehézségek után tett is azért, hogy újra boldog legyen. „Korábban halogató típus voltam. Legyen szó bármilyen hétköznapi dologról, nyaralásról, ruhavásárlásról… Ám a történtek után megváltoztam. Rájöttem, hogy olyan rövid az élet, mindig az adott napot kell megélni, és minden apróságnak örülni. Megragadni minden lehetőséget. Azóta így élek.”
Az udvarlás ódivatú? Dehogy!
Ahogy erről már korábban hírt adtunk, Márió megragadta a lehetőséget, egész pontosan egy új szerelem lehetőségét. Egy évvel felesége halála után már kapcsolatban élt. „Izabella az öcsém feleségének a testvére. Ő is özvegy, egyedül nevelte a 14 éves lányát, aki az én lányomnál, Eszternél egy évvel idősebb. Évek óta ismerjük egymást, sok szülinapon, családi eseményen találkoztunk. Sőt az öcsém cégénél dolgozik, mint operatív igazgató – meséli Márió. Hozzáteszi: akkortájt sokat beszélgettek, sok-sok üzenetet váltottak, telefonáltak. – Minden értelemben működött köztünk a kémia, szóval a tettek mezejére léptem. Előbb a testvéremékkel négyesben szerveztem egy vacsorát. Majd virággal és pezsgővel leptem meg. Lehet, hogy mindez ódivatúnak tűnik, de szerintem egy hölgynek fontos az udvarlás, nekünk legalábbis bejött. És hát tizenévesek sem vagyunk, tudtuk, mire vágyunk, de ez akkor is kellett” – folytatja az énekes. Jól jött az is, hogy lányaik szintén ismerték és kedvelték egymást, mi több, a két tini örült, hogy szüleik randizni kezdtek. Ha nem így lett volna, Izabella és Márió ma nem laknának együtt.
„Minden természetesen történt”
Merthogy hamar összeköltöztek Márióék sümegi házában. „Lehet, hogy sokak szerint ez gyors volt, de nekünk nem tűnik annak. Minden természetesen, minden erőlködés nélkül történt. Szeretjük egymást, boldogok vagyunk így, négyen, vagyis a kutyánkkal együtt öten – nevet jóízűen az énekes, aki hiszi, hogy néhai felesége az égben mosolyogva figyeli őket. – Szerintem örül a mennyben. Annak idején megbeszéltük, így tudom, azt szerette volna, hogy továbbra is jó édesapja legyek Eszternek, és boldogok legyünk. Biztos vagyok abban, azt sem bánná, hogy ha megkérném Izabella kezét. El tudom képzelni, hogy újra megnősülök. De ez még a jövő zenéje, most élvezzük azt, ami van. Mégpedig minden egyes nap, mert Izabella és én is pontosan tudjuk, olyan gyorsan, olyan hirtelen meg tud változni az élet jó és rossz irányba egyaránt…”
Kiemelt képek: Archív
