Rangos Katalin újságíró és Friderikusz Sándor barátsága nemcsak munkabarátság volt, hanem a privát életükben is kiválóan megértették egymást. „Sándor eredetileg nyíregyházi. Amikor a hetvenes években Budapestre került, albérletben lakott. Én már férjes, gyerekes asszony voltam, de amikor épp megszűnt az albérlete, a férjemmel teljes egyetértésben mondtuk, jöjjön hozzánk, aludjon nálunk. Sokat mesélt a gyerekkoráról, arról, hogy elváltak a szülei, az édesapjával már alig találkozott, szinte nem is ismerte, az édesanyját viszont imádta, nagyon szoros volt a kapcsolatuk. Az édesanyja egyedül nevelte, egy fizetésből. Nem azt mondom, hogy szegények voltak, inkább úgy fogalmaznék, Sándor is így mondaná, kiszámítottan éltek. Az anyukája örökké számolt, hogy mire telik és mire nem. Összeszorult a szívem, amikor azt mesélte, hogy mi mindent nem kapott meg, ami a többi gyereknek megvolt. Ő azonban sohasem követelőzött. Csak mindig megkérte az anyukáját, menjenek el a játékboltba, hogy a kirakatban megnézhesse a játékokat, amik soha nem lehetnek az övé. Amikor később az édesanyja beteg lett, Budapestre költözött. Együtt is laktak, Sándor halálig ápolta őt. 2000-ben még szerette volna magával vinni Amerikába, de erre már sajnos nem kerülhetett sor. Sándor nagyon jó gyereke volt az édesanyjának, csak kívánni tudok mindenkinek egy ilyen fiút” – mesélte Rangos Katalin a Best magazinnak.
Kiemelt kép: RTL/Sajtóklub
