Édesanyja és öccse már jó ideje Amerikában él, és mivel évente mindössze egyszer járnak haza, azt a néhány együtt töltött napot az egész család különösen megbecsüli. Babett ráadásul már hetekkel az érkezésük előtt izgatottan készül, szervez, tervez, bevásárol, hogy nekik semmire ne legyen gondjuk. Mindent megtett azért, hogy egyévnyi törődést és gondoskodást beletuszkoljon ebbe a másfél hétbe. „Idén tíz közös nap jutott nekünk – kezdi a színésznő, majd rá is vágja, hogy ez szinte már fájdalmasan kevés. – Mindenkinek a kedvencét főztem. Volt húsleves, halászlé, húsok minden mennyiségben, de készítettem pár perc alatt összedobható tésztákat is, mert bár egy hadseregre főztem, egy szempillantás alatt minden elfogyott. Négy tepsi zserbót sütöttem a tíz nap alatt! Tény, hogy nagy volt nálunk a sürgölődés, a barátok, a rokonok egymásnak adták a kilincset, volt, hogy tizenöten ácsorogtunk a konyhában. Mivel én a sütőhöz voltam láncolva, így ők gyűltek körém, de tényleg nagyon élveztem. Szeretek a családomról gondoskodni, és mivel anyuékról csak ritkán tudok, így tényleg beleteszem a szívem-lelkem.”
„Ha tehetnénk, nem aludnánk”
Mint meséli, már akkor zokogásban tör ki, amikor a reptéren meglátja édesanyjáékat, hát még amikor ismét búcsúzásra kerül a sor. „Azt gondolná az ember, hogy tizenöt év alatt hozzá lehet szokni, hogy a szerettei a világ másik felén élnek, de nem. És mivel mindketten dolgoznak – anyu jelenleg egy endokrinológus mellett asszisztens, öcsém pedig menő ingatlanbróker –, nem tudnak hosszabb időre jönni. Korábban egyszer-egyszer mi is látogattuk már meg őket Amerikában, de az is rég volt. Egyszerűen nem tudjuk összehozni. Amikor a férjemnek, Andrásnak lenne ideje utazni, illetve amikor nekem van holtszezonom – se forgatás, se előadás –, akkor a lányunknak, Millának van sulija. Az a biztos pont, ha anyuék jönnek. És mivel mindennapos kapcsolatban vagyunk, napi kétszer beszélünk telefonon, így amikor együtt vagyunk, az olyan természetes! Nemhogy üresjáratok nincsenek, ha tehetnénk, nem aludnánk, csak hogy még több percet átbeszélgethessünk, még egyszer megölelhessük egymást. Kifelé a reptérre szoktam is nekik mondani, hogy a búcsú azt jelenti, hogy megint közelebb kerültünk a viszontlátáshoz.”
„Szerencse, hogy anya és apa jóban maradtak”
Mint a legtöbb családegyesülés, a mostani is meghittre sikeredett, ráadásul Babett még egy meglepetéspartit is összehozott az öccsének, Mersének, aki itthon töltötte a 30. születésnapját. „Az ikertesóm, Roland és apukám Bonyhádon élnek, hozzájuk is mentünk, mi több, ott tartottuk Merse születésnapját. Apu sokat segített a szervezésben, őt ugrasztottam a tortáért, ő foglalta le a helyet, én és a tesóm meg végighívogattuk Merse középiskolai osztálytársait, barátait. Arra számított, hogy a szűk családdal ünnepeljük meg a születésnapját, erre csak jöttek és jöttek a rég nem látott haverok. Nagy öröm volt ez neki, meg hát mindannyiunknak. Együtt volt a család, ennél nem is kell több. És az nálunk nagy szerencse, hogy anya és apa jóban maradtak, ez finoman szólva is megkönnyíti a családi bulikat. Szóval jobban nem is telhetett volna ez a tíz nap, és már most toporzékolva várom a következő találkozást!”
Kiemelt kép: Archív