A napjaik korán indulnak, Miki elmegy dolgozni, Ivancsics Ilona pedig egy kávé mellett lejegyzeteli, milyen feladatok várnak rá aznap. „Amíg fő a kotyogós kávé – ami kilencvennyolc százalékban koffeinmentes, és csak kettőben koffeines, különben túlpörgöm –, kitalálom, milyen sorrendben haladjak a munkáimmal. A legnehezebbet szeretem mindig előre letudni” – mondja elöljáróban a művésznő.
„Zrínyi kirohanása”
Mivel nagy kertjük van, ahol mindig akad munka, Ilona többnyire kint kezd, majd ebédet főz, e-mailekre válaszol, szöveget tanul, tehát hosszú a lista.
„Bármi egyéb munkát, megbeszélést is igyekszem délelőttre szervezni. És akkor még a tornáról nem is beszéltem, ami szintén fontos eleme a napnak. A férjemtől kaptam egy elliptikus tréner gépet, így nem kell elmennem otthonról, ha edzeni akarok. Mellette szoktam még kicsit tornázni is, amitől annyi energiám lesz, hogy megyek is ki a kertbe folytatni a munkát. Ezt a férjem csak ’Zrínyi kirohanásnak’ szokta hívni, hisz a név kötelez” – neveti el magát Ilona, ugyanis férjét Zrínyi Miklósnak hívják…
Pihenni is szoktak
Ahogy halad előre a nap, úgy lazul le ő is. Ha pedig este épp nincs előadása, akkor azt igyekszik pihenéssel tölteni. „A férjem nem véletlenül szólít úgy, hogy ’ökodiktátor’ – folytatja mosolyogva. – Egyrészről fontos számomra a környezetvédelem, de ez inkább annak szól, hogy tudok és szeretek dolgozni. De ez rá is igaz.
Ebből a szempontból is szerencsés találkozás a miénk, mert mégis hogy működnénk jól együtt, ha az egyikünk lusta lenne?! Viszont, és ez nagyon fontos, a pihenést is megengedjük magunknak.
Ha Miki hazaér a munkából, és én aznap este nem játszom – jelenleg több előadásom is fut, például A koppányi aga testamentuma az Újszínházban –, akkor elmegyünk biciklizni, kirándulni. De járunk moziba, fürdőbe, tehát szeretünk kikapcsolódni. Este meg filmezni szoktunk, arra alszunk el. Szóval úgy gondolom, ebből a szempontból is megvan a balansz az életünkben.”
Komoly terveik vannak
Ivancsics Ilonáék pár héttel ezelőtt vettek egy vályogházat nem messze a Balatontól, és már el is kezdték felújítani. Mint mondja, a következő hónapok most erről fognak szólni.
„Ez egy régi vágyom volt, de aztán letettem róla – folytatja. – Csak hát közben lett egy férjem, aki szintén álmodozott egy ilyen házikóról, és szeret engem, szereti Somogyot, az én szülőföldemet, így végül közösen belevágtunk.
Közel egy évig keresgéltünk, míg rátaláltunk erre az épületre, és most a szeretteink, illetve pár jó szakember és kedves önkéntes segítségével elkezdtük felújítani. Azt tervezzük, hogy hétvégente lejövünk – most is épp oda tartunk –, és dolgozunk rajta. Nem hajtjuk magukat, ki akarjuk élvezni.
Ha minden jól megy, akkor őszre elkészülünk vele. Nem csak magunk miatt csináljuk, szeretnénk, ha a család és a barátok ide járnának pihenni. De még az is megfordult a fejünkben – mivel egy közel száz négyzetméteres, L alakú házról van szó, aminek korábban az egyik részében kávézó volt –, hogy milyen jó lenne benne egyfajta alkotóteret kialakítani. Lehetne kézműveskedni, nagy közös főzéseket tartani, szobaszínházat létrehozni. Persze jussunk el odáig…”
Kiemelt kép: Archív
