Hihetetlen, de Ernyey Béla júniusban tölti majd a nyolcvannégyet, a színművész azonban korát meghazudtolóan jól néz ki. Nem véletlen, hogy gyakran kérdezik arról, minek köszönheti a fittségét, a vitalitását. Nos, Béla többek közt ügyel arra, mit mikor eszik, mennyit mozog és mikor fekszik le aludni. „Én soha nem voltam egy bulibajáró. Nem ittam, nem dohányoztam” – kezdte A Te Kék Zónád című YouTube-műsorban.
Heti maximum kétszer iszik alkoholt
Noha van egy hedonista énje, és szereti a különleges ízeket, ételeket, illetve fontos számára a gasztronómia, a vacsorája mindössze pár szem szőlő és egy kevés sajt.
„A nagy étkezés az ebéd – természetes, hogyha este meg vagyunk valahova hívva, az egy kivétel –, és azzal lezárul a napnak az étkezése. És akkor este megeszünk egy kis sajtot, egy vékony sült húst, egy pici szőlőt hozzá. A héten talán kétszer megiszunk valami nagyon nemes vörösbort, mert az íze annyira kell, és annyira hozzátartozik ahhoz az egészhez, amit magunktól elvárunk.”
Amiről szerinte kimondottan keveset beszélnek Magyarországon, ám fontos az egészségünk megőrzése érdekében, az az alvás.
„Észrevettem, hogy sokan mondják azt nekem: ’Jaj, olyan fáradt vagyok.’ És akkor udvariasságból megkérdezem: ’Mégis mit csinálsz? Hogy szoktál élni?’”
– folytatta Béla. A legtöbbször azt a választ szokta kapni, hogy az emberek zöme hajnalig filmezik vagy sorozatokat néz, ami számára elképzelhetetlen.
„Miért kellene nekem abbahagyni a futást?”
A tudatos táplálkozás és a minőségi alvás mellett a mozgásra is nagy hangsúlyt fektet. Például mindig is imádott futni, ám úgy tíz éve elkezdett vacakolni a térde. Ám ahelyett, hogy felhagyott volna a sporttal, újragondolta azt.
„Ilyenkor általában mit szoktak csinálni az emberek? ’Hát öreg vagyok, most már egy kicsit elhagyom magamat, mert jó így üldögélni’ – és senkinek nem jut eszébe, hogy ettől az üldögéléstől végleg lemond arról, ami idáig a legizgalmasabb volt, tehát az életről” – magyarázta.
„És mi történik? Béla mit csinál? Tizennégy éves korom óta járok a Lukács fürdőbe, és ott úszom, kicsit tornázom, napozok, és így tovább. És egyszer csak azt mondtam, miért kellene nekem abbahagyni a futást? Hát van olyan medence, ami derékig ér. Bementem, és elkezdtem futni, amit elneveztem aquajoggingnak. És a mai napig, amikor szép idő van, és kint vagyok a Lukácsban, lefutom a magam harmincöt-negyven percét.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
