35 éve él az Egyesült Államokban Demény Antónia, a Határtalan szerelem társkeresője. „Anyukám nagynénje New Yorkban lakott, aztán Floridába költözött, és végül Coloradóban lelt otthonra a hegyekben. Ő hívta meg anyukámat, hogy menjen ki hozzá. Nagy nehezen ő is és az apukám is megkapták a vízumot, és kiköltöztek. A testvéremmel, Ildikóval mi másfél évvel később, 1991-ben követtük őket”
– mondja Antónia, aki Denverben egy kutyamentő táskákat forgalmazó cégnél dolgozik.
„Most még van energiám”
Antónia nagy rajongója az olyan párkereső realityknek, mint a Love Island vagy a Vak szerelem, nem véletlen, hogy ő is szívesen részt vett benne.
„Szingli voltam, amikor megtalált ez a lehetőség, de először nem vettem túl komolyan a dolgot. Aztán amikor kiderült számomra, hogy valóban társat kereshetek a realityben, rögtön jeleztem a stábnak: ez talán nem a legjobb alkalom, mert babát várok, és már nem lesz idő a forgatásokra.
Akkor úgy tűnt, talán majd ha lesz még egy évad, abban szerepelhetek. De aztán rájöttem, egy kisbabával talán még nehezebb lesz a dolog, kevesebb energiám lesz, most meg még tele vagyok erővel, és azt mondtam: csináljuk meg most.”
A 42 éves Antónia úgy döntött, egyedül, spermadonor segítségével, úgynevezett asszisztált reprodukciós eljárás keretében válik édesanyává, mivel addig nem sikerült megfelelő társat találnia a családalapításhoz.
„Az egyik kedvenc amerikai realitym egyik évada Denverben forgott, de számomra abból is csak az derült ki, milyen nehéz párt találni. Volt korábban egy amerikai párom, akivel abszolút láttuk a közös jövőt, 3-4 hónap után azonban valami megváltozott. Elkezdtem azt érezni, hogy valamiért mégsem tudom elképzelni az utunkat együtt, és feltettem magamnak a kérdést, vajon miért. Arra jutottam, hogy azért, mert nem akarok tőle gyereket.
Utána kezdtem el azon gondolkodni, hogy mégis hogyan válhatok majd anyává, mert sosem voltam annyira szerelmes egy férfiba, hogy gyereket akarjak tőle. 19 évesen már vágytam az anyaságra, de akkor azt gondoltam, először majd megtalálom a párom, és hogyha meglesz a megfelelő apa, akkor az lesz a jel, hogy itt az ideje családot alapítani. De aztán elkezdett ketyegni az a bizonyos biológiai óra. Tudtam, hogy a petesejtjeim minősége idővel romlani fog.”

Nem függ a pasiktól
A társkeresésben persze különleges helyzetet eredményezett, hogy Antónia hét hónapos terhesen vágott bele a műsorba. Hiszen a legtöbb férfi úgy gondolkodik: ő maga szeretne vér szerinti gyermeket adni kiválasztott asszonyának.
„Én is arra gondoltam, nincs sok esélyem, de aztán végül sikerült olyan férfiakat választanom a műsorban, akik rögtön nagyon jól reagáltak a terhességem hírére.
Nem sokkal a műsor előtt volt egy idősebb amerikai pasi, aki abszolút belement volna, hogy mesterséges megtermékenyítés útján legyen gyermekem, talán még örült is volna, hogy ősz fejjel büszkélkedhet vele: ő az apja. De vele is szakítottam. Önálló nő vagyok, nem függök egy férfi szerelmétől, és úgy voltam vele, az anyaságom se függjön ettől.”
Komplikációk adódtak
A nézők is láthatták, hogy a várandósság alatt komplikációk adódtak.
„A huszadik hétben már látszik, ha egy magzat nem fejlődik rendesen. Én nagyon megijedtem: a baba a köldökzsinórból nem kap elég tápanyagot, és ezért nem fejlődik rendesen. Az orvosok jelezték, koraszülésre kell készülnöm. Egy specialistához küldtek, és kaptam egy injekciót is, ami abban segített, hogy felépüljön a kicsi tüdeje, hogy ha előbb születik a vártnál, már tudjon lélegezni”
– mesélte Antónia, aki folyamatos orvosi megfigyelésre szorult, hetekig naponta kétszer kellett vizsgálatra járnia, és végül három hétre be is fektették a kórházba. Ám a műsort így sem adta fel. „Volt olyan pont, amikor azt éreztem, vége, nem csinálom a forgatást, mélypontra kerültem.
A stábnak üzenetet is küldtem: úgy tűnik, Anna mégsem szeretne apukát, de szerencsére mindenki nagyon megértően állt hozzám. Napi nyolc óra helyett volt, hogy csak hármat forgattunk, így végül folytatni tudtam a felvételeket. És úgy érzem, ezt nagyon jól tettem. Lehet, hogy a kislányomnak injekció kellett ahhoz, hogy a légzőszerve jó ütemben fejlődjön, de úgy tűnik, ez jól sikerült, mert amióta megszületett, teli tüdővel tud sírni”
– mondja Antónia, aki ma már karjaiban tarthatja kislányát.
Kiemelt kép: Archív




