A hétfő este visszatérő Exatlon Hungary egyik legérdekesebb szereplője a kétszeres paralimpiai bajnok Ekler Luca, aki már az első adásban bebizonyította, a győzelemért ment a Dominikai Köztársaságba. A Bajnokok leginkább neki köszönhetően 10:6-ra nyerték a Bázisjátékot, és így nem a Kihívók, hanem ők költözhettek be a luxuslakrészbe az első hétre. De ki is ez a lehetetlent nem ismerő sportoló, mi az ő élettörténete? Luca egy igazi sportcsaládba született bele, hisz édesapja focizott és atletizált, édesanyja pedig úszott, majd röplabdázott. Így nem meglepő, hogy ő és a testvérei is több mindenben kipróbálták magukat gyerekként. „Eleven gyerekként magam is számos sporttal próbálkoztam. Fociztam, teniszeztem és tornáztam is, de a teniszből lett első látásra szerelem, abban kezdtem alsó tagozatos koromban korosztályos megyei és országos versenyekre járni. Ebből már az is kiderül, hogy kis korom óta elég szoros időbeosztás szerint éltem. Reggel kelés, majd suli, utána edzés, olykor edzések, este tanulás, lefekvés. Az iskola mégsem okozott gondot, szinte minden év végén megkaptam a ‘jó tanuló, jó sportoló’ elismerést” – mesélte Luca korábban a 24.hu-nak.
A mai napig nem tudják az orvosok, mitől kapott stroke-ot
Ötödikes korában épp egy szokásos délutáni fociedzésen volt, amikor rosszul lett, ezért kikéredzkedett az óráról és ledőlt egy padon a folyosón.
„A földről felfelé pislogva azt észleltem, hogy egyre többen gyűlnek körém. Tanárok, a csapattársaim, meg diákok, akik éppen arra jártak. Valószínűleg azt látták, nem tiszta a tekintetem. Aztán egyszerre a képek darabossá, a felém jövő mondatok hangfoszlányokká váltak. Végül minden elsötétült. Elkezdtem ingázni az ébrenlét és az eszméletvesztés között” – emlékezett vissza a sorsfordító pillanatokra a lány.
Ezután filmszakadás következett, a következő emlékképe már a kórházból van.
„Tizenegy éves korában nem pánikol az ember. Inkább kíváncsiság a jó szó, amit ébredéskor először éreztem. Vajon mi történt velem? Körülnéztem. A kezemből kanül kandikált ki, és semmi sem hasonlított a megszokott otthoni környezetemhez. Nem értettem, mi történt, arra kerestem a választ, vajon miért vagyok ott, ahol. Megpróbáltam felülni az ágyban. A bal lábam meg sem moccant, a bal karomat sem tudtam megmozdítani, az arcom baloldala is furcsán viselkedett” – idézte fel Luca dermesztő pontossággal, mit érzett, miután magához tért.
Ezekben a pillanatokban nem is sejthette, milyen hosszú és viszontagságos út vár rá a gyógyulásig.
„Az orvosok a mai napig nem tudják, mitől dőlt be az egyik érfal az agyamban, ami a stroke-ot okozta. A kórházban nem kerestem választ a miértre. Biztosan meggyógyulok – gondoltam. Rengeteget jelentett, hogy a szüleim, nagyszüleim és a testvéreim szervezett terv szerint váltották egymást, valaki minden reggel és este ott ült az ágyam mellett. Napközben rendszeresen gyógytornászhoz, fizioterápiára, egyéb vizsgálatokra toltak, és gyógyszeres kezelést is kaptam. A maradék időt regényírással ütöttem el” – mesélte Luca.
Egy hónap után kapott először kimenőt a kórházból. „A nagy napon a családom minden tagja eljött, így ők is végignézték, amint a mozgástól elszokott testem úgy elfárad pár méter megtétele után, hogy a parkolóig sem értem le segítség nélkül. Hiába feszültem meg nap nap után a gyógytornász kezei között, a pár méternyi gyaloglás minden erőmet felemésztette. Kifejezett örömet jelentett beülni az autónkba.”
Az atlétika lett a sportja
Végeláthatatlannak tűnő gyógytornák és különféle terápiák vártak rá. De soha egyetlenegy pillanatig sem kételkedett abban, egy napon visszatér a profi sporthoz. Nem tagadja, nem volt könnyű belátnia, hogy nem a tenisz lesz a sportja. Hosszas útkeresés után lelt rá a távolugrásra, s 2010 őszén apukája, aki atletizált, és szeniorként is járt versenyre, levitte az egyik edzésére, ahol Rozi néni, az edzője gyerekcsoportot vitt.
„Tucatnyian szökdeltünk, futottunk, ugráltunk egymás után a homokgödörbe, kipróbáltunk szinte mindent. Azt éreztem, itt nincsenek akadályaim, szabad vagyok. Ez a sport csak az enyém. Nem befolyásolja sem az ellenfél, sem a csapattárs. Legfőképp nem éreztem azt, hogy a fogyatékosságom bármiben akadályozna.”
Luca akkor még nem is sejtette, milyen sikeres útra lépett ekkor, hiszen azóta kétszeres paralimpiai, hétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok paraatlétának mondhatja magát.
A többi Bajnokot is inspirálja
A Bajnokok hétfőn megnyerték a luxusbázist, míg a mai jutalomjátékban egy karibi kalandért folyik majd a harc, vagyis Bajnokok és Kihívók újra egymásnak feszülnek, hogy az egyik csapat egy életre szóló élménnyel gazdagodjon. De emellett például egy nagyon őszinte párbeszédbe is belepillanthatnak a nézők: Ekler Luca és csapattársai arról beszélgetnek, hogy szerintük Luca mennyire elképesztően motivál másokat a műsorban való szereplésével.
Kiemelt kép: TV2/Nánási Pál
