A jövő évi koncertet az Illés zenekar basszusgitárosának, Szörényi Szabolcsnak a felesége, Rosta Mária producer álmodta meg, aki férje hagyatékának egy részét is elajándékozta. „A férjem 2024-ben ment el. Szokták mondani, az idő gyógyítja a sebeket, de nekem ezek a sebek egyre fájdalmasabbak.
Szabolcs egyre jobban hiányzik, ülök otthon, nézem a fényképét előtte mécsessel, és sírok. Azt gondoltam, de jó lenne őt még egyszer színpadon látni. Így jött a hologramkoncert ötlete.
Lehet, belehalok, amikor életnagyságban újból látom őt és hallom zenélni a színpadon, mintha még mindig élne, de a vágyamnak nem tudok ellenállni.”
Közös sors
25 évvel ezelőtt ezen az ominózus Illés-koncerten, a Népstadionban 80 ezer ember énekelte együtt a dalokat, 80 ezer szív dobbant együtt. Hogy mi volt a zenekar népszerűségének titka? A sikereiket gyakran mérik aranylemezekben és telt házas koncertekben, de az igazi motorja sokkal mélyebb volt: egy különleges, olykor viharos, de alapjaiban megbonthatatlan férfibarátság. Az Illés tagjai közötti kapcsolatot a közös sors, a hatvanas-hetvenes évek Kádár-rendszerének diktatúrájával való szembefordulás, a szabadság utáni vágy kovácsolta össze. Oly korban éltek és alkottak, ahol minden dalszöveget cenzúráztak, és minden fellépés politikai kockázatot hordozott.
A sportcsarnokbeli fellépésüket például feszülten figyelte a hatalom. Az MSZMP Központi Bizottsága annyira megriadt a zenekar népszerűségétől, hogy még a feloszlatásuk lehetőségét is napirendre tűzték. Bár a végső döntés elmaradt, a figyelmeztetés kristálytiszta volt: a beat nem csupán szórakozás, hanem félelmetes társadalmi erő is.
Forradalmi tett
A hazai sikereiket egy angliai, londoni meghívás követett. „Szabadságvágyunk ott is utat tört. Miután a BBC-nek adott interjúban kritikus éllel beszéltünk a hazai kulturális viszonyokról – ami akkoriban vakmerő, már-már forradalmi tettnek számított –, súlyos büntetést kaptunk” – mondja Szörényi Levente.
„Egy évre kitiltottak Budapestről, vidéki művelődési házakba száműztek minket. A tiltás visszájára sült el: nem megtörte, hanem mitikus magasságokba emelte a legendánkat.
A fiatalok szemében a rendszerrel szemben álló bátorság abszolút jelképévé váltunk.”
Bródy János balul sikerült próbája
Amikor bekerült az Illés együttesbe, még a Műszaki Egyetem hallgatója volt. „Az édesanyám aggódott is, nehogy rossz társaságba keveredjen a fia, de az édesapám, aki matematikus, Széchenyi-díjas közgazdász volt, kifejezetten biztatott. Az első gitáromat is tőle kaptam. Az első zenekari próbám emlékezetesre sikeredett. A zongora rázuhant a lábamra, így sokáig törött lábbal játszottam.”
Vitákból született slágerek
A zenekar belső dinamikájának azonban a legérdekesebb pontja a két élő legenda, Szörényi Levente és a nemrég a 80. születésnapját ünneplő Bródy János kapcsolata. Bár világnézetükben és habitusukban különböztek és különböznek – Levente a lobbanékonyabb, ösztönösebb, János, vagy ahogy még mindig sokan hívják, Tini a filozofikusabb alkat –, a magyar könnyűzene legsikeresebb alkotópárosává váltak. Vitáik nem rombolták, hanem építették a produkciót, feszültségből születtek a legidőtállóbb dalok.
A zenekar ugyan 1973-ban feloszlott, de a tagok közötti láthatatlan szálak soha nem szakadtak el. Amikor Pásztory Zoltán, majd Illés Lajos, végül Szörényi Szabolcs is eltávozott, a gyász nemcsak a rajongóké, hanem a megmaradt barátoké is volt, akik egy-egy darabot veszítettek el saját fiatalságukból.
„Mandolinnal kezdtük”
„Életem legfájdalmasabb időszaka volt, amikor elment a testvérem, Szabolcs. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, aminek mély gyökerei voltak. Egyikőnk sem akart zenész lenni, én az orvosi pálya felé kacsingattam, Szabolcsot a műszaki pálya vonzotta. A történelem azonban beleszólt az életünkbe. Az ötvenes évek, majd 1956. A szüleink hosszú ideig munka és jövedelem nélkül maradtak, ezért úgy döntöttek, beadnak minket a szobi bentlakásos intézetbe. Miután akkor már tudunk hegedülni, könnyedén sajátítottuk el a mandolinjátékot is, így hamarosan az intézet mandolinzenekarának tagjai lettünk. Itt indult el a mi zenei pályafutásunk” – Szörényi Levente ekkor beszélt először a testvére haláláról.
Kiemelt képek: Schumy Csaba, Korponai Tamás/fotocentral.hu
