2017-ben kapta meg a legnagyobb hazai elismerésnek számító Kossuth-díjat. Nemrég a Világtalálkozóban elmesélte: amikor átvette, annyira elérzékenyült, hogy elsírta magát. „Oda is szóltam a díjátadóknak, hogy ’ne haragudjatok, épp elsírtam magam, nem tudok beszélgetni’ – idézte fel a megható pillanatot. – Kezet fogtam mindenkivel, megfordultam a díjjal együtt, és meghajoltam az egybegyűltek előtt.” Mint mondta, bátyja, Latinovits Zoltán ugyan életében nem részesült ekkora elismerésben – Aczél György, a Kádár-korszak kulturális ideológusa háromszor húzta le a népszerű színészt a Kossuth-díjra jelöltek listájáról –, de ha díjat kapott, mindig nagyon elérzékenyült. Latinovits később, halála után posztumusz megkapta a Kossuth-díjat, Frenreisz Károly másik testvére, Bujtor István azonban sosem részesült benne. „Mindenki kicsit korábban ment el, mint kellett volna. István bátyám a hatvanas éveiben, kijárt volna neki, biztos kapott is volna, de sajnos elvitte a betegség” – mondta Frenreisz, aki elmesélte: amikor átvette az elismerést, egyből a testvéreire gondolt, úgy érezte, kicsit az ő nevükben is kapta a kitüntetést.
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor