Szörnyű tragédia érte 2019-ben Csuja Imrét, amikor második fiát is elveszítette el. Egy interjúban Szabó Győző mesélte el róla: a tragédia másnapján bement próbálni a színházba, megállt a maga óriási szívével és hideg fejével, ennyit mondott: „Engem ne sajnáljon senki, ne éreztessétek velem, hogy mi történik, próbálunk, és kész.” A tragédiát követően az Örkény Színház színpadán a Hamletben állt először közönség elé.
„Lenni vagy nem lenni”
Poloniust alakította. Brillírozva játszotta végig az estét, többször megnevettette a nézőket. Ám Hamlet nagymonológja alatt úgy tűnt, átsuhant az arcán egy sötét árny. De hogy is ne ütötték volna meg ezek a sorok… „Lenni vagy nem lenni: ez a nagy kérdés; az-e a nemesebb, ha tűri lelkünk a pimasz sors minden gonosz nyilát, vagy az, ha fegyvert fogunk a bajokra, s véget vetünk nekik? A halál: alvás, nem több; s ha ezzel megszüntethető a szívfájdalom, a millió ütődés, amit átél a húsunk – ezt a véget csak kívánni lehet.” Amikor meghajolt, a taps emberfeletti lelki teljesítményének is szólt.
Molnár Piroska: „Annyi kolléga vesztette el a gyermekét”
Csuja Imréhez hasonlóan Molnár Piroskának is gyermeke elvesztése után kellett színpadra állnia, a Csárdáskirálynő című előadást ráadásul a televízió is közvetítette.
„Ez a színészet lényege, hogy ezeket az érzéseket mind fel tudjuk vinni a színpadra, és olyankor érzünk egyfajta megkönnyebbülést, és mintha levetettük volna a bajt. Más megvilágításba kerülnek a történések. Gyógyító ereje van a színpadnak” – mondta a Nemzet Színésze nemrég a Zenit YouTube-csatornán. Ugyanakkor azt is bevallotta, a fájdalomra semmilyen orvosság nincs.
„Annyi kolléga vesztette el a gyermekét, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Látom, ahogyan abban a helyzetben ugyanúgy viselkednek, ahogyan én viselkedtem. Nem oktrojáltam rá másokra a fájdalmamat.
Azt mondtam ’menjünk, csináljuk a dolgunkat, ez csak rám tartozik, és kész.’ Esténként kiordítottam magamból a színpadon egy-egy szerep örvén a fájdalmaimat, de földolgozni nem lehet egy gyerek elvesztését. Tovább kell vele élni. Ki ahogy tud.”
Ömlöttek Ruttkai könnyei a monológ közben
Ma már a színháztörténelem része Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán legendás szerelme. A színészóriás 1976. június 5-én hunyt el, hogy szándékosan lépett vonat elé, vagy baleset áldozata lett, az a mai napig tisztázatlan. Egy biztos, bármennyi jel is utalt erre, Ruttkai sosem hitte el az öngyilkosság teóriáját, szerelmétől pedig egy megrendítő előadással búcsúzott. Az interneten sokáig terjedt egy felvétel, amin Ruttkai Shakespeare Antonius és Kleopátra című drámájából mondja el a főhősnő monológját, közben ömlenek a könnyei.
„Azt álmodtam én, hogy volt egy hadvezér, Antonius. Még egy ily álmot, ó, hadd lássak én még egy ily férfiút. Az arca, mint a mennybolt. Rajta díszlett a Nap s a Hold, és fénnyel vonta be e csöpp kis Földet. Az óceánt átlépte lába, karja, mint egy világ zászlaja, s a hangja zengett baráti körben, mint szférák zenéje, s ha meg akarta rázni a világot, úgy dördült, mint a mennykő. Nagy szívében sosem volt tél, csak ősz (…) Mondd meg, volt-e, van-e ilyen férfiú, mint az én álmom? Nincsen? Hazudsz! Az egek füle hallatára. Ha van, ha volt a Földön ilyen ember, túltett az álmon is. A képzelettel a természet sosem bírt versenyezni, de egyszer egy Antoniust teremtett. Rá elsápadt a tündérképzelet minden csodája. Kincsem, elhervadt a diadalfüzér. Letört a zászló. Nincs többé jelesség a vizsgaoldalon.”
Ruttkai szerelme emlékére haláláig minden nap meggyújtott egy gyertyát, és a gyufaszálakat egy üvegkehelyben gyűjtötte. A színésznő 10 évvel élte túl szerelmét, de lánya úgy nyilatkozott egyszer, hogy édesanyja igazi lénye nem élte túl Latinovits Zoltán halálát.
„Ez egy sokk”
A Mokka huszadik születésnapján Liptai Claudia és Kárász Róbert voltak a vendégek. Clau akkor árulta el, milyen gyásszal a szívében kellett kamerák elé állnia. „Az édesanyám egy órával egy Mokka-adás előtt halt meg, és én bejöttem, és végigcsináltam az adást. Ez egy nehéz ügy, ezt sokan megítélhetik. Ez egy sokk. Robi olyan empatikusan és kedvesen állt hozzám.”
Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt
