A 20. század második felének egyik legjelentősebb és egyik legműveltebb magyar színművésze volt az 1919 áprilisában Zalaegerszegen született Gábor Miklós. Műveltségét a gazdag családi könyvtár is megalapozta, gimnazista korában már eredetiben olvasott Proustot és Gide-et. Ugyanakkor remekül rajzolt, és már középiskolás korától naplókban rögzítette érzéseit és gondolatait.
Három színésznőt vett el
Háromszor nősült, három színésznőt vett feleségül, Rákosi Máriát, Ruttkai Évát, akitől lánya, Gábor Júlia született, majd pedig Vass Évát. Az évek során nem csupán színpadi alakításait díjazták. Kamaszkorától írott naplóiból, jegyzeteiből több kötet is megjelent, írásművészetéért 1997-ben Füst Milán-díjban részesült. Képzőművészeti alkotásaiból 1988-ban rendeztek kiállítást.
Habár naplói egy részét könyvekben is megjelentette, a maradék mind a mai napig titkos. Olyannyira, hogy még lánya, Júlia sem ismeri a tartalmukat. Pedig apja rábízta a köteteket.
„Énnálam voltak, és amikor ő a könyveit írta ezekből a napokból, akkor úgymond ’kölcsönkért’ tőlem egy-egy naplót, majd utána visszaadta azzal a kikötéssel, hogy továbbra se nézzek bele. Én ezt természetesen megtettem, ahogy megígértem neki”
– mondta Júlia abban a videóban, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár készített vele, amikor édesapja halálának huszadik évfordulóján örökségét az intézménynek adta.
„Jobb helyen lesz, mint nálam”
Úgy vélte, a kézzel és géppel írt naplóknak jobb helyük van a könyvtár színháztörténeti tárában. „Húsz éve halt meg édesapám, én is ugye haladok előre a korban, úgy gondoltam, hogy most már jobb helyen lenne a közgyűjteményben, mint az én otthonomban” – fogalmazott Júlia.
Azt is elmondta, hogy édesapja ötven évre titkosította naplóit, így azokat 2048-ig nem lehet kutatni. „Egy naplóban sok olyasmi lehet, ami közvetlenül érint embereket, ma élő embereket. Apukám nem szerette volna, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek, de évtizedek múlva, amikor mi már nem élünk, már nem lesz baj.”
A témával kapcsolatban kérdéseinkkel megkerestük az Országos Széchényi Könyvtárat, ahonnan az Állománygyarapítási és -nyilvántartási Osztály, illetve a Színháztörténeti és Zeneműtár munkatársai nyilatkoztak a Bestnek. Mint mondják, Gábor Júliával ajándékozási szerződést kötöttek, ebben rögzítették azt is, hogy 2048-ig titkos a hagyaték, amely már nem visszakérhető.
„Az ajándékozási szerződést 2018-ban kötöttük, majd 2019 novemberében, Gábor Miklós özvegye, Vass Éva elhunytát követően az Országos Széchényi Könyvtárba kerülő újabb kötetről született egy szerződéskiegészítés”
− mondják a szakemberek.
Valaki már olvasta!
Az irat jelenleg az OSZK irattárában található, ebben a felek közösen megállapodtak az intézménynek adományozott anyagrész kezelésének részleteiről. A naplók zárt dobozokban az OSZK raktárában pihennek, állapotuk ellenőrzése legalább ötévente megtörténik.
A nemzeti könyvtár feladata, hogy minden, az állományába tartozó tárgy és dokumentum állagát, állapotát folyamatosan ellenőrizze, óvja és megőrizze, ez természetesen a Gábor-hagyatékra is vonatkozik. A naplókba kizárólag a Színháztörténeti és Zeneműtár illetékes munkatársa és az intézmény restaurátorai néztek vagy olvastak bele, amennyire az elvégzendő feladatok szükségessé tették”
– mondták el a szakemberek.
Kíváncsiak voltunk arra is, mi történik majd 2048 után.
„A kézirat feldolgozásáért felelős kolléga felbontja a dobozokat, kronológiai sorrendbe teszi, esetleg tematikus egységeket is létrehoz. Ha már van tételes lista a dokumentumokról, bárki megnézheti, aki az akkori szabályzatnak megfelel.
Az érdeklődők és a kutatók feltehetően elsősorban az OSZK kommunikációs felületein keresztül értesülnek majd a zárlat feloldásáról. A könyvtár előző évszázadok működési rendje alapján feltételezhető, hogy 2048-ban a naplók részletes leíró adatai (szerző, cím, keletkezés helye, ideje, terjedelem, méret) megtalálhatók lesznek valamilyen felületen, adatbázisban nagy valószínűséggel előbb is, természetesen megjegyezve a betekintési zárat.”
Kiemelt kép: Archív
