A korát nehezen mondja ki, de tetszik, nem tetszik, szembe kellett néznie az elmúlt hatvankét évvel. Oly sok minden történt vele az évtizedek során, amiről érdemes – és talán mások számára is tanulságos – beszélnie. „Olyan családba születtem, ahol hét színész járt előttem. Legendák, történetek, félmondatok, elhallgatások – ezekből áll össze az életem” – mondja Kautzky Armand, éreztetve, mekkora örökséget cipel.
Családi feszültség
Az első, amit szeretne rögtön tisztázni – mert évtizedeken át sokan úgy hitték –, hogy nem a híres színész házaspár, Kautzky József és Kállay Ilona gyereke. „Jocó nem az apám volt, hanem a nagybátyám, Ilona pedig nem az anyám, de halálukig egy család voltunk. A szüleim is színészek voltak. Az édesanyám, Kopetty Lia gyönyörű nő volt, sikeres pályát futott be, sokoldalú művész volt, az édesapám, Kautzky Ervin karrierjét viszont kettétörte a történelem.
Apám soha nem politizált, de 1956-ban elmondott a rádióban egy verset. Emiatt sokan hősnek tartották, a hatalom azonban bűnösnek kiáltotta ki.
Sinkovits Imrét, Mensáros Lászlót, Darvas Ivánt forradalmi tetteikért börtönbe zárták, majd szabadulásuk után dolgozhattak. Azt mondták: megbűnhődtek, leülték a büntetésüket, mehet minden tovább. Aki viszont nem került börtönbe – úgymond megúszta –, mint az apám, annak az egész élete lett egy börtön. Nem kapott jelentős szerepeket, csak néha-néha kisebbeket.
A színházi plakátokon édesanyám neve mindig elöl szerepelt, az édesapámé pedig az utolsó helyen. Vagy sehol. Ez komoly feszültségeket okozott közöttük.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen feszültség kellős közepén mindig ott áll a gyerek. Én ebben az árammal teli háromszögben nőttem fel, amelyben én voltam a villámhárító.”
Szűkös anyagi körülmények
Armand gyerekkora – éppen a szülők múltja miatt – szűkös anyagi körülmények között telt. Volt idő, amikor egy fizetésből élt a háromtagú család.
„Édesanyám varázsló volt. Futok az ő nyomában, próbálom elsajátítani azt a fajta praktikumot, azt a gondolkodásmódot, amit ő tudott.
Például a semmiből is csodás ebédet varázsolt. Többnyire főzeléket főzött, persze feltét nélkül: se pörkölt, se fasírt, se tükörtojás nem járt hozzá. Nem tellett rá. Könyvre azonban valahogy mindig volt pénz. Ez akkor is, most is így van egy értelmiségi, polgári családban. A könyv, a szellemi táplálék mindennél fontosabb.
Apámra visszatérve, méltósággal viselte a sorsát, és mivel rengeteg szabadideje volt az öltözőben, ezt az időt olvasással töltötte.
Ő az egyik legműveltebb ember, a magyar és világirodalmat végig olvasta, de olvasott Heinét, a filozófust, Heideggert és Marxtól Goethéig mindent.
Az alapműveltségét a Fasori Gimnáziumból kapta, latinul, görögül tanult, ehhez jött a kíváncsisága, a nyitottsága. Ebben a családi közegben vált számomra magától értetődővé a pályaválasztásom. Nem döntésként éltem meg, hogy színész legyek, hanem elhívásként. Szerencsére a szüleim soha nem kérdőjelezték ezt meg. Az első, Madách Színház-beli sikereimnek még részesei lehettek, büszkék voltak rám.”
Vágyik egy unokára
Ahogy Armand mondja, hét színész volt a családban, ő a nyolcadik – és ezzel véget is ért a Kautzky színészdinasztia. Gyerekei távol állnak ettől a mesterségtől, talán majd az unokák…
„Bennem már felmerült az igény az unokára.
Azt sem bánnám, ha majd színészek lennének, de ahogy mondani szokták, egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy ezen hosszasan kelljen gondolkodnom.”
„Igazán élni a kudarcaim tanítottak meg”
Önéletrajzi könyvében gyerekkorától napjainkig ír, magánéletéről, családjáról és különös sorsukról. A kötet nem egy színész portréja, hanem egy korszak lenyomata. Meg nem kapott szerepek, elhallgatott életek, méltósággal viselt sorsok. „A kudarcaimból, mert voltak bőven, talán többet tanultam, mint a sikereimből. Ez utóbbiból is bőven kijutott, szerencsére. De igazán élni a kudarcaim tanítottak meg.”
Kiemelt kép és fotók: Bognár Bogi, Olajos Piroska/fotocentral.hu, Archív
