A Csináljuk a fesztivált! című műsort nem csak azért jó nézni, mert fantasztikus slágerek csendülnek fel, hanem mert a zsűritagok és az énekesek kisebb nagyobb, szép vagy fájdalmas élményeiket is megosztják a nézőkkel. Így derült ki, hogy Korda György édesapja nem támogatta, hogy fia énekes legyen.
„Eddig csak tisztességes emberek voltak a családban”
– mondta József a szárnyait próbálkató ifjú Gyurinak, aki korábban így mesét arról, hogy édesapja miként akarta eltántorítani teveitől, amikor a színpadra vágyva a margitszigeti Casinóban vállalt felszolgálói munkát.
„Egyszer, amint tíz korsó sörrel a kezemben igyekeztem kifelé, megjelent az édesapám, és lekevert egy hatalmas pofont. Úgy gondolta, nem elég komoly pálya ez nekem”
Nem tudta elengedni az éneklést
Korda ezt követően a sodronykötélgyárban, majd udvartakarítóként dolgozott. Ám munka helyett mindig csak az éneklésen járt az esze, így szülei beíratták a híres énektanárhoz, Vécsey Ernőhöz. Első, 1958-as tehetségkutatója után a papája hordta fellépésekre autóval.
Sőt a papa volt az, aki amikor Gyuri ’58-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, azt mondta, hogy az erdeti Klein családi nevükkel nem sok esélye lesz a művészi pályán. „Végül ő javasolta a jobban csengő Korda nevet, lokálpatrióta tiszteletből, mert a családunk is arról a környékről származott, ahonnan a világhírű Korda fivérek” – emlékezett vissza az énekes, és arra is, hogy édesapja valódi úriember volt.
„Amikor azt mondják nekem, hogy Korda úr, mindig arra gondolok, hogy az igazi úr az én édesapám volt, akit Korda Józsefnek hívtak, ő felelt meg az úr szó minden kritériumának. Ha ő kezet fogott valakivel, az többet ért, mint egy szerződés. Ő nem volt kártyás, mint én, és nem is éjszakázott. Azt viszont örököltem tőle, hogy ha valamire a szavamat adom és kezet fogok rá, akkor ahhoz nem kell szerződés.”
József egyébként 1983-ban hunyt el, így még megérhette, hogy fia rátalált az igaz szerelemre is, Balázs Klári személyében. Hogy milyen űrt hagyott maga után az édesapja, arról a művész Joshi Bhratanak mesélt egykor.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
