Úgy érzi, ha elkezdene polgári életet élni, egyszerűen elunná magát. „Nekem a csajok, a buli, a zene nélkül nem működne az élet. Így érzem jól magam, csak így akarok élni. Ha ez már nem megy, jöhet a temető – kezdi. És hiába játszik el a gondolattal, tíz-húsz év múlva sem látja magát kényelmes nagypapaként, aki az unokáinak mesél. – Lányunokákat látok, akik nem az enyémek, és kergetem őket − nevet fel. – Nem tehetek róla, imádom a csajokat! Apám is ilyen volt, 80 évesen 50 éves csajokat fűzött, a nagyapámnak meg 94 évesen 40 éves felesége volt. Itt a ’pokoli toronnyal’ nem lesz baj. Ha mégis, abban a pillanatban lőjetek le!”
Már megállapodna
Igaz, hogy falja a nőket, de ha szerelembe esik, csak az az egy nő létezik számára. „Talán háromszor, maximum négyszer voltam életemben szerelmes. Az van, hogy sosem kétoldalú a dolog. A megszerzésben mindig jó voltam, tényleg, bárkit megkapok, csak soha senkit nem tudok megtartani. Úgyhogy az én szívem már ripityára van törve. Pedig hajlandó lennék megállapodni, de amikor kicsit is belefolynak az életembe, fejvesztve menekülnek. Én meg mára olyan vagyok, mint a kutya, akit egész életében ütnek-vágnak, már akkor is marok, amikor szeretettel nyúlnak felém.”
Egyedül a volt felesége, Móni az állandó nő az életében, akivel a szerelmük igaz barátsággá alakult át az évek során. „A kislányom, Zoé édesanyja bírta velem a legtovább, és ma is a legjobb haverom. Időközben született egy kisfia is, aki − a sors úgy hozta − engem szólít apának. Heti kétszer megyek érte az oviba, imádom, szeretem, mintha csak az enyém lenne.”
Sötét blues
Zolee két éve tapasztalta meg, mennyire hiányozhat egy fiú életéből az édesapa. „Amikor elmegy valaki, akit szerettél, rájössz, hogy mennyi mindent szerettél volna még vele megélni. Együtt csinálni. Szerintem sosem dolgozom fel apu halálát, ezt nem lehet – mondja, és visszaidézi, mennyire mélyen volt akkortájt. – Akkor ment el a kutyám, Leon, és a szerelmem is elhagyott. Ez egy KO volt az élettől. De rájöttem, hogy minden fájdalomnak, amit rám küldött az Isten, oka van. Mert az alkotásba menekültem. Megtanultam gitározni, megszületett az Egyenesen a mocsárból című sötét country-blues lemez, ami soha nem jött volna létre, ha ezek nem történnek meg.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs
