Gyerekkorában a karácsony és a húsvét volt a legnagyobb ünnep. „Mindig sokat készültünk rá, anyu sütött-főzött, elmentünk templomba, és emlékszem, hogy soha nem akarta szépen befogni a tojást a festék, és a matrica is leesett róla. Épp annyi gond volt vele, mint karácsonykor a fényfüzérekkel, amiben ha egy égő elromlott, a többi sem világított – idézte fel korábban az RTL Klub híradósa. Szigetváron nőtt föl, és ahogyan ma, akkor is imádta a tavaszt, a virágzó barkát, az aranyesőt, a korai virágokat. – Ma az ember leszalad a boltba, és vesz egy csokor barkát, de akkor kimentünk a kertbe, lemetszettük, és bevittük a vázába. Akkoriban nem állítottunk tojásfát, nem díszítettük fel a házat, de mindig együtt festettük a tojásokat, anyu főzte a sonkát, a sokféle ételt, de kalácsot sohasem. Ahogyan karácsonykor a bejglit, a húsvéti kalácsot is inkább megvettük, és bevallom, nekem se megy egyik se – árulta el Antónia, aki élénken emlékszik arra, hogy sokáig elhitte, az ajándékokat karácsonykor a Jézuska teszi a fa alá, húsvétkor meg a nyúl a fészekbe. – Bár rájöhettem volna, ugyanis az egyik legkedvesebb ajándékom, az első kerékpárom, egy kétkerekű bicikli nem fészekben volt, hanem a falnak támasztva találtam. Ma is előttem van a kép. Na meg az él bennem élénken, hogy ilyenkor mindig találkoztunk a tágabb rokonsággal is, jókedvű eszem-iszom volt sok nevetéssel.”
Kiemelt kép: Toroczkay Csaba