Fenyő Iván őszintén mesél pályája egyik legmeghatározóbb időszakáról a Neshama TV sorozata, az Otthon a rabbinál új részében. A 46 éves színész Megyeri Jonatán vendégeként nemcsak a Katona József Színházban töltött éveit idézte fel, hanem egész életpályájáról beszélt, sőt zsidó származásáról is szó esik a beszélgetés során.
A legtöbben talán filmekből és tévés szerepeiből ismerik Fenyő Ivánt, de sokak számára emlékezetes lehet az az időszak is, amikor az ország egyik legelismertebb társulatának tagja volt. Elmondta: már a gimnáziumi évek alatt eldöntötte, hogy mégsem orvos lesz, hanem színész. Harmadszorra vették fel a Színművészeti Főiskolára, ahol 2003-ban végzett.
Az első öröm
A diploma megszerzése után különleges lehetőség adódott számára. Így emlékezett vissza arra, mi történt ezután:
„Négy évig ott voltam a Színművészetin, és végül, a negyedik év végén odakerültünk hárman a Katona József Színházba, ami már akkor is az ország legjobb színházának számított, és nem vettek oda fel új színészt akkor már vagy 4 éve. Az Ervint (Nagy Ervin – a szerk.) odavették. Ervin óta nem vettek fel senkit. (…) Először engem odavettek gyakorlatra. Odavették a Mészáros Bélát és a Szandtner Annát is. És mi végül kaptunk szerződést is.”
A félszemű szolga szerepe
A kezdeti boldogság azonban hamar elmúlt. A színész szerint a Katonában nem kapott olyan feladatokat, amelyekben igazán meg tudta volna mutatni magát.
„Azután, hogy elkezdtem a Katonában tevékenykedni, nem kaptam nagy szerepeket. A főiskolán rohadt nagy szerepeket kaptam, imádtam játszani, kreatív voltam, meg tudtam magam mutatni. Itt pedig azt mondták, hogy ’Jó, sarokba! Ülj!’”
Fenyő Iván egy szemléletes példával érzékeltette, milyen jelentéktelen feladatokat kapott a Katonában. Mint mesélte, volt, hogy mindössze annyi dolga akadt, hogy hátulról besétáljon a színpadra a félszemű szolga szerepében.
Nem kért a színházból
Amit a színházi világban nem talált meg, azt végül a filmek hozták meg számára. Miután szerepet kapott Sam Mendes Oscar-díjas rendező Bőrnyakúak című filmjében, majd több hazai sikerprodukcióban is feltűnt, már nem érezte vonzónak, hogy visszatérjen egy színházi társulathoz.
Ehelyett utazni kezdett: a világ számos országába eljutott, ezek az utak pedig egyre inkább spirituális felfedezőutakká váltak számára. Végül Jeruzsálembe vezette az útja, ahol – saját megfogalmazása szerint – végre meg tudta élni zsidó identitását. Jelenleg a közösségi médiában is elsősorban spirituális témákkal, önismerettel és önfejlesztéssel foglalkozik.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral. hu
