Hat évtizednyi élet, megszámlálhatatlan szerep, siker és újrakezdés. Szulák Andrea sosem a könnyebb utat választotta: amit vállalt, azt ezer százalékon vitte végig. Barátai „strapakancának” hívják, ő pedig büszkén vállalja ezt a jelzőt. Őszintén mesélt karrierről, férfiakról, anyaságról és arról, mi hajtja előre akkor is, amikor más már rég megpihenne.
Strapakanca és salátalány
Szulák Andrea sosem volt az a fajta, aki fél gőzzel dolgozik. Ha beleáll valamibe, akkor teljes testtel, lélekkel, energiával teszi. „Én egy strapakanca vagyok. Ha valamilyen produkcióba odasodor az élet, akkor az többé kevésbé azért történik, hogy az egészet elvigyem a hátamon. Legyen az egy színházi szerep, televíziós műsor vagy éppen egy koncert. Olyan energiák jönnek elő belőlem, ami sokszor nem is indokolt, de nem tudom megúszósra venni a figurát. Nem száz, hanem ezer százalékot tolok bele. Ilyen vagyok!” – vallotta be a Kultúrapont – Zenit című Youtube csatornán Szulák Andrea.
Mindig élvezettel élt, nem félt kipróbálni, elengedni, újrakezdeni. „Salátalány vagyok. Mindent meg akartam tapasztalni, tanulni, megízlelni, kipróbálni, eldobni, ha nem működik.
Azt érzem, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy sok mindent elengedjek magam mellett. És most is így élem az életemet. Teljesen. Ennek pedig egy titka van: a szerencsés, okos, átgondolt időbeosztás.”
„Mindennap újra kell kezdeni”
A sikerhez azonban sosem társult megérkezésérzés. Igaz, úgy véli pont ez a hozzáállás teszi őt igazán szívóssá „Nagyon sokszor éreztem magam boldognak, elégedettnek, de ez sosem tartott örökké. Amint kilihegtem magamból a siker örömét, már pontosan tudtam, hogy ez ma estig tartott. Holnap új nap van, újból meg kell küzdenem a közönség szeretetéért, a figyelemért, feladatokért, egzisztenciámért. A mai napig nem tudok hátradőlni. Minden nap újra kell kezdeni – ismerte be Andrea. – A barátaim például úgy is hívnak, hogy kalandornő.
Halált megvető bátorsággal ugrok fejest teljesen abszurdnak tűnő vállalásokba, de szerintem ez tök izgi. Nem én keresem a bajt, hanem a baj keres engem”
– mondta nevetve.
Majd hozzátette: ha tudatosan élte, építette volna eddigi életét, karrierjét már rég más hajóban evezne. „Nem vagyok sikerfüggő. Az ugyanis nagyon be tudja csapni, el tudja kényelmesíteni az embert.
Nekem sokszor kellett túlélnem. Sokkal többször, mint azt bárki gondolná, de nem pusztulok bele a kudarcokba.
Sokkal értékesebb az életem – pláne amióta anyuka vagyok – annál, hogy a nehézségek, problémák maguk alá gyűrjenek. Ha úgy tetszik kemény és határozott vagyok. Túlélő, derűt sugárzó, életigenlő. Amilyenné az élet nevelt.”
Hol vannak az erős férfiak?
Karrierjében évtizedek óta sikert sikerre halmoz, a magánéletében azonban jóval kevesebb kapaszkodót kapott a sorstól. Tíz évvel ezelőtt, egy hosszú, közel egy évtizedes kapcsolat után szakított gyermeke édesapjával, Gyarmati Gáborral. Andrea azonban nem omlott össze: lányával, Rozinával különleges szimbiózisban élnek. Úgy tűnik, férfi nélkül is pontosan tudja, hogyan legyen boldog.
„Kódolva volt, hogy biztosan lesz gyerekem. Vagy akár gyerekeim. Egyáltalán nem zavart, hogy ketyegett a biológiai órám, mert azt mondtam magamnak, ha rossz időben vagyok rossz helyen és nem jön az igazi, akivel családot tudunk alapítani, az sem baj.”
Andrea sosem ragaszkodott görcsösen egyetlen forgatókönyvhöz, az anyaságot viszont mindennél fontosabbnak tartotta. „Rengeteg kisgyerek vár arra, hogy legyen egy szerető édesanyja, én pedig akkor többnek is lehettem volna, ha nem születik meg Rozina. Olyannyira, hogy még lépéseket is tettem ez ügyben. Igaz, csak puhatolóztam, de nem volt kérdés számomra, hogy anyuka leszek.”
Amikor pedig eljött az a bizonyos pillanat, nem hátrált meg. Akkor sem, amikor minden józan érv az óvatosság mellett szólt volna. „Negyvenkét évesen, amikor várandós lettem, dönthettem volna úgy, hogy kockázatos és sorolhatnám, de azt gondoltam, hogy ha a Jóisten ezzel a lehetőséggel állított szembe, akkor nem tehetem meg, hogy nem járom végig ezt az utat. Bár baromira nem volt könnyű az eddigi 18 év. Folyamatos borotvaélen táncolás a munka és a magánélet között, de a mi kapcsolatunk Rozinával nagyon bensőséges, közeli.
Az életem lényegi részét viszont egyedül lapátoltam végig. Szinte születésemtől fogva. Apa nélkül, aztán olyan társ nélkül, aki partner lett volna.
Nem igazán jelentkeztek az erős férfiak, hogy kivegyék a csákányt a kezemből, pedig nagyon szívesen odaadtam volna. De amíg nem jön, addig én már rutinból is csákányozom, és most már ki merem mondani, hogy boldog vagyok!”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
