A hosszú házasság egyik titka az együtt töltött minőségi idő. Ezzel a Gryllus Dorka és Simon Kornél is egyetért, igaz, ők nem éppen átlagos módját választotta annak, hogy közös időt csempésszenek a dolgos hétköznapokba. Évekkel ezelőtt kitalálták, elkészítik az Üvegfal című darabot, ami tűpontosan ábrázolja, milyen könnyen válhat bárki egy bántalmazó kapcsolat áldozatává. Kétszereplős előadásuk sikerét jól mutatja, hogy a közelmúltban immár századjára bújtak Léna és Péter bőrébe. „Kezdetben egy könnyed vígjátékot szerettünk volna csinálni, hát ez lett belőle – neveti el magát Gryllus Dorka. – Emlékszem, nagyon nehezen vetettük bele magunkat a próbafolyamatba a rendezővel, Soós Attilával együtt. Halasztgattuk, amennyire tudtuk. Nem volt könnyű reggelente rátekerni magunkat a szerepekre, de aztán kézen fogva bemerészkedtünk a földi pokolba.”

Teljes mértékben megérte, hiszen a darab jó néhány nézőnek felnyitotta a szemét. „Az előadás közben én szemben ülök a nézőkkel, és van egy bizonyos összekapcsolódó tekintet, ami nagyon árulkodó, abból biztosan tudom, ő ezt vagy valami hasonlót megélt.
Volt, aki csak megölelt, mások sírtak.
Engem is megérintenek ezek a reakciók − sóhajt fel. – De hát pont ez lenne a színház egyik fő feladata, hogy ráébresszen valamire, amitől aztán kissé máshogy éled az életed.”
Ez a színésznő nevével fémjelzett színdarabok döntő többségére igaz. Szerencsére újra egyre gyakrabban láthatjuk őt színházban. „Nagyon rég játszottam ennyit Magyarországon színpadon, mint idén, például a LOUPE társulatnak köszönhetően.
Ez egy jó év volt. Végre már nem csodálkoztak rá, hogy itthon vagyok
− neveti el magát Dorka, aki kisfia születése után költözött vissza Magyarországra. – Úgy érzem magam, mint egy golyó, ami újra visszakerült a lyukba, ahonnan indult. Azt hiszem, igazán hazaértem.”

A nagyi bírta
A megannyi feladat közepette a karácsonyi készülődésre sem nagyon maradt idő. „Sűrűek voltak az elmúlt hetek, csupán az új előadásom, a Csak jöttem szólni, hogy megyek bemutatója után tudtam elkezdeni az ünnepre hangolódást.
Nálunk, a családban négy nő csinálja azt, amit gyerekkoromban a nagymamám egyes-egyedül. Ráadásul ő még egy-egy sapkát is kötött mindenkinek, mi meg feladatmegosztással is alig győzzük.
Még akkor is, ha örömmel csináljuk. Az enyém a franciasaláta és a rokfortkrém. Minden karácsonyi vacsora alkalmával feltesszük magunknak a kérdést, a nagyi ezt hogy bírta egyedül?” – mosolyodik el Dorka.
Keserédes szülinapok
Náluk ilyentájt nem csupán a karácsonyt ünneplik. „December 26-án van a születésnapom. De ez a teljes reménytelenség napja − csattan fel viccelődve. – Ember nincs, aki 26-án este bulizna, sokan meg is feledkeznek róla. Az a tapasztalatom, hogy leghamarabb 28‑án tudom megünnepelni, egészen addig tart a karácsonyi kóma. De akkor is leginkább barátokkal tartottam.”
Idén viszont szűk családi körben koccintottak. „Karácsony után elutaztunk csak négyesben Visegrádra. Mindannyiunknak sejtszintű igénye volt már erre. A gyerekek nagyon gyorsan változnak. Somi kiskamasz, 13 éves, ez volt az első év, amikor inkább már nem akart velünk jönni adventi naptárt venni. Őszintén szólva, kicsit mellbevágott − vallja be az édesanya. – Áron még más korban van, ő 5 éves, és egy vaskos listát készített arról, milyen ajándékot kér karácsonyra.”
Mit érdemes tenni?
Az Üvegfal jubileumi, 100. előadása után egy rövid kerekasztal-beszélgetést tartottak a szereplők és a rendező Soós Attila Orvos-Tóth Noémi pszichológussal és Dobray Saroltával, a darab alapjául szolgáló regény írójával, ahol szó esett arról, mit érdemes tenni, ha egy szerettünk lesz bántalmazó kapcsolat elszenvedője. „’Én már elhagytam volna a helyedben’ − az egyik legrosszabb mondat, amit ilyen helyzetben csak mondhatunk. Inkább támogató, biztonságos közeget próbáljunk teremteni a nehéz helyzetben lévő barátunk, ismerősünk számára” − mondta a szakember.
Kiemelt kép:Olajos Piroska/fotocentral.hu




