Talán kevesen gondolják, de Vastag Csaba is pontosan tudja milyen az, ha meg kell húzni a nadrágszíjat. „Nem aranykanállal a kezemben jöttem világra. A szüleim közoktatási fizetésből neveltek fel három gyereket. Minden forintnak helye volt. Érdekes módon már akkoriban megéreztem, milyen jó dolog adni, pedig nem nagyon volt miből. Egyszer kaptam külföldről egy kis édességcsomagot, bevittem az iskolába, és mindet szétosztogattam, én pedig meg sem kóstoltam. Fontosabb volt a többiek öröme, mint a sajátom” – eleveníti fel Vastag Csaba.
Ebédre csak a panír jutott
Később azt is megtapasztalta, milyen a másik oldalon állni: ha neki segítenek, amikor a legnagyobb szüksége van rá. „Amikor huszonévesen Budapestre költöztem, nagyon rossz anyagi helyzetben voltam. Jó ideig a kocsimban laktam.
Bár a szüleim a lehetőségekhez képest megpróbáltak mindig támogatni, előfordult, hogy az ő általuk küldött rántott hús panírját ettem ebédre, a húst pedig vacsorára, annyira nem volt pénzem. Ebben a helyzetben leírhatatlanul sokat jelentett Mészáros Árpád Zsolt segítsége.
Volt, hogy náluk vacsoráztam, ott aludtam, fellépni mehettem vele. Olyan helyzetekben állt ki mellettem, amikor szinte senki. Ez nagyon ritka, főleg ebben a szakmában. Néhányszor úgy is hivatkozik rám, mint a fogadott fiára” – mondja nevetve Csaba.
Netmentes övezet
A Vastag házaspár kiemelten fontosnak tartja, hogy az állandó közösségimédia-jelenlét helyett inkább élményeket szerezzenek. „Ezért igyekszünk minél kevesebbet nyomkodni a telefonjainkat. Ha átjönnek hozzánk a tesóink gyerekei, velük is más jellegű programokat találunk ki, és internetmentes övezetet hirdetünk. Sokkal többet ad, mint néhány like a közösségi felületeinken” – világít rá Evelin.
„Segítséget kérni nem szégyen”
Okkal beszélnek ilyen nyíltan az életük mélypontjairól. „Ezzel is szeretnénk felhívni a figyelmet a mások segítésének fontosságára, és hogy együtt minden lehetséges. A mi példánk is jól mutatja, nem csak pénzzel lehet segíteni. Olykor egy jó szó, egy nemes gesztus vagy egy apró útmutatás is aranyat érhet” – mondja lelkesen Domján Evelin.
„És segítséget kérni semmi esetre sem szégyen. Sokkal jobb, mint benne ragadni egy veszélyes élethelyzetben – mutat rá bölcsen Csaba. Konkrét terveik is vannak. – Támogatni fogjuk azt az anyaotthont, amely Evelin családját befogadta.
Valamint az eddigi gyakorlatnak megfelelően továbbra is segíteni fogunk rászoruló családokat. Ahogy például a koronavírus-járvány idején is tettük, amikor ötven családot támogattunk anyagilag az öcsémmel közös Őrizd az Álmod Alapítványunkon keresztül
– taglalja Vastag Csaba, aki úgy érzi, nem esik elég szó nyilvánosan erről a fontos témáról. – Pedig nem lehet eleget beszélni róla.
Minden tehetősebb embernek feladata és kötelessége lenne segíteni azoknak, akik rosszabb körülmények között élnek.
Az életem a közönség támogatásával változott meg, hiszen általuk nyertem meg annak idején az X‑Faktort. Ezért kötelességemnek is érzem, hogy adjak az embereknek” – magyarázza tovább Csaba, miért tartja ennyire fontosnak ezt az ügyet.
„Nálunk nem egy mellékállás mások segítése, hanem egy közös szívügy, ami legalább akkora összetartó kapocs közöttünk, mint az egymás iránt érzett szerelmünk” – összegzi Domján Evelin.
Kiemelt kép és fotók: Bognár Bogi
