Angliában élt egy Angela Knowles nevű nő, aki egy szörnyű tragédia után – férje, John rákban hunyt el – új célt keresett az életben. Barátnője feldobta az ötletet: gyűjtsenek pénzt a kórházi váróterem új kanapéjára. De jött a nagy kérdés: hogyan szedjenek össze elég pénzt? A válasz: meztelenül! Így született meg az „alternatív naptár”, amelyben hétköznapi, középkorú nők pózoltak ruha nélkül – persze ízlésesen, virágok és sütemények mögé bújva.
Az eredeti terv ezer példány volt, de 1999-ben 88 ezret adtak el a naptárból. Hetekig róluk szólt a brit sajtó, naponta több száz rajongói levelet kaptak, sőt a naptár eljutott a királynőhöz is. A végén Angela és társai 322 ezer fontot adományoztak a Blood Cancer UK-nek, és azóta is gyűlik a pénz. A sztori Amerikát is meghódította, 2003-ban film, 2009-ben színdarab, majd 2012-ben musical készült belőle. December 13-tól pedig a Játékszínben láthatjuk a pikáns, szívmelengető történetet. De mit gondolnak a színdarabban szereplő színésznők a meztelenségről?
Nem kell görcsölni!
„Mindenki vállalja fel önmagát, legyen szabad, és érezze jól magát! A vetkőzésről pedig az a véleményem: ilyenek vagyunk, ezen szerintem nem kell görcsölni.
Persze a nők állandóan elégedetlenek önmagukkal. Hát ez a feladat: tessék megbarátkozni azzal a testtel, amiben élsz!
El lehet rontani, vagy lehet tenni azért, hogy másmilyen legyen, de el is lehet fogadni. De nem ez a lényeg. A lényeg az, ami belül van, és kisugárzik” – mondta Falusi Mariann a Nők Lapjának.
Hozzáállás kérdése
„A nők nagy része ötven fölött megszűnik a társadalom számára létezni. Én ezt nem vagyok hajlandó magamra venni, de látom a nőtársaimon, hogy ez sokuk számára probléma lehet.
A darab reménysugár: megmutatja, hogy valaki lehet szexi, vicces, sikeres, ’minden is’ egyszerre, akárhány éves korban.
Ez hozzáállás kérdése” – vallja Dobó Kata.
„Rémülettel állok előtte”
„Ha ezzel a darabbal bárkinek is segítünk abban, hogy felvállalja önmagát, hogy többet foglalkozzon a testével, és például elmenjen orvoshoz, akkor már megérte. Sokan nem járnak nőgyógyászhoz sem, én sem mentem húsz évig, mert nem tartottam fontosnak. Most már azt vallom, rendszeresen részt kell venni a szűrővizsgálatokon! És a történetnek az a szála is nagyon szép, ahogyan a gyászoló barátnőnket megpróbáljuk kirántani az apátiából, magunkhoz öleljük. Vagyunk egymásnak.
A vetkőzős jelenet elébe rémülettel állok, de ha a darab arról szól, hogy ezek a nők vállalják magukat pucéran, akkor ezt valamilyen szinten meg kell mutatni.
Meg kell alkotni a jelenetet úgy, hogy az ízléses legyen, de azért látványos is, és azt lehessen mondani: ’Ezek még ezt is megtették!’” – fogalmaz Bánsági Ildikó.
További részletek a legfrissebb Nők Lapjában!
Kiemelt kép: Nők Lapja
