Rengeteg háztartásban az új családtag érkezése után az addig imádott négylábú háttérbe szorul, esetleg a házból az udvarra kényszerül költözni, vagy legrosszabb esetben egy új családhoz kerül. Tornóczky Anitáéknál azonban más a felállás. Az egykori műsorvezető, aki ma már elismert kutyatrénerként dolgozik, édesanyává válása után is pont ugyanolyan szeretettel gondoskodik kutyusairól, mint Noel születése előtt. Szakemberként bebizonyította, gyerek és kutya jól megférnek egymással. Sőt!
Árulkodó illatok
Tormóczky Anita kisfia jókedvű, mosolygós, barátságos, és teljesen természetes számára, hogy nemcsak a szülei, hanem négylábú barátai is ott sündörögnek körülötte. És hogy mennyi az annyi? Mindig más a létszám. Az alapcsapat hét kutyából – Riából, Izéből, Chadből, Sushiból, Millából, Pizsiből, Foltiból – áll, de időről időre növekszik a létszám a megőrzésre vagy kiképzésre náluk lévő kutyusok miatt. Ottjártunkkor épp tizenkilenc kis kedvenc fogadott minket.
„Sok ilyet csináltam már más családoknál – válaszolja Tornóczky Anita arra a kérdésre, volt-e benne félelem a várva várt babája és a kutyusai összeszoktatása miatt. – Az alapgondolat az, hogy egy kutyának nem kötelező szeretnie a gyerekeket, és ez fordítva is igaz.
Noelt a születése után betekertük egy textilpelenkába, amit aztán kettévágtunk. Az egyik felét a kisebb, a másik felét a nagyobb kutyusoknak adtuk, hogy szagolgassák, tanulmányozzák és szokják az illatát.
Aztán amikor Noelt hazahoztuk a kórházból, a mózeskosárban letettük a földre, és mindenki ismerkedhetett mindenkivel. Volt, aki tartott tőle, volt, aki lelkes volt, volt, aki odavolt érte, és rögtön vigyázott rá, és bizony volt, aki nem bírta. Mindenkinek más az attitűdje, és ezt tiszteletben kell tartani.”
A bizalom nem minden
A szülők tökéletesen egyetértenek abban, hogy egy gyereknek csak a hasznára válik, ha állatok közelében nevelkedik. „Automatikusan meg fogja tanulni, mi az a felelősség, a másokról való gondoskodás, az alkalmazkodás, és ez a tapasztalat rendszert hoz az életébe.”
Tornóczky Anita egyvalamit azonban határozottan leszögez. „Soha nem hagyunk egyedül gyereket kutyával! Bármennyire is megbízunk benne, bármikor érheti olyan inger, ami veszélyhelyzetet teremt.
Nálunk is volt már olyan, hogy Noel véletlenül megharapta az egyik kutya orrát. Ez nagyon fájdalmas tud lenni, és a kutya hirtelen nem tudja kontrollálni a cselekedeteit.”
A mindennapokban azonban vicces szituációkból sincs hiány, Tornóczky Anita is mosolyogva meséli. „Noel öt hónapos korától ugat. Amikor a kicsi kutyusok játszanak, ő is beszáll ’játszani’. Izgalmas neki, hogy egy magasságban vannak. Szívesen kúszik is velük, ez egyébként nagyon hamar ment neki.”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
