Hargitai Bea őszintén beszélt arról, hogy hajlamos a depresszióra, emiatt már idejekorán szakemberhez fordult. Az elmúlt évek alatt nem egyszer gyógyszeres kezelésben is része volt. Így volt ez akkor is, miután kiderült, hogy terhesség utáni depresszióval küzd.
„Nekem a szülés előtt is voltak olyan időszakok az életemben, amikor depressziós voltam”
Ennek a legfőbb jele a kényszeresség volt, ami egy idő után annyira súlyossá vált, hogy be kellett látnia, segítségre van szüksége. „Nem akarom azt mondani, hogy depresszív alkat vagyok, de a felnőtt életem során többször voltak olyan szakaszok, amikor segítséget kellett kérnem, ezt úgy értem, hogy gyógyszert kellett szedjek. Azt hozzáteszem, eléggé gyógyszerellenes vagyok… Szorongok is a gyógyszerrel kapcsolatban, de arra rájöttem, hogy nem szabad félni segítséget kérni. (…) Nekem a szülés előtt is voltak olyan időszakok az életemben, amikor depressziós voltam”
– mondta Tatár Csilla műsorában, hozzátéve, hogy ettől még egyáltalán nem volt könnyű felismernie, hogy szülés utáni depresszióban szenved.
„Én nem ilyen anya szeretnék lenni! Ez így nem mehet tovább!”
A kisfia már egyéves volt, amikor végül pszichiáterhez fordult. Felidézte azt a konkrét esetet, ami segített neki belátni, mekkora a baj. Annyi történt, hogy a bejárónő nem úgy hajtogatta össze a kisfia ruháit, ahogy ő szokta, és bár tudja, hogy ez bagatell dolog, de ő emiatt aludni sem bírt.
„Én azt szeretem, ha úgy vannak összehajtva a pólói, hogy a felirat látszódjon rajtuk. De ő fordítva hajtotta össze. Későn ment el, és amikor behajtogatta a fiókba, nekem teljesen elborult az agyam. De ekkor már a kisfiam aludt, és nyilván nem fogok bemenni újra áthajtogatni az egész fiókját és felébreszteni őt… Így egész éjszaka fel-alá mászkáltam a lakásban, teljesen kivoltam. Tehát értitek? Ez elég kemény. És reggel, amikor felkeltem, arra vártam, hogy felébredjen a kisfiam. És nem az volt az első, hogy bementem és felvettem, hanem hogy odamentem a fiókhoz, és áthajtogattam az egészet. Na és ekkor mondtam, hogy én nem ilyen anya szeretnék lenni, én nem ilyen anya vagyok! Ez így nem mehet tovább!”
Ezt követőn felhívta a pszichiátert, hogy segítsen rajta. „Elmagyarázta, hogy ez a kényszeres rendrakás a depressziónak az egyik jele lehet. Akkor kaptam egy gyógyszert, és elég hamar rendbe is jöttem tőle.”
Bea azt is elmondta, a férje végig támogató volt, ennek köszönhetően a házasságuk nem sínylette meg ezt az időszakot.
Kiemelt kép és fotó: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
