Egy éve már, hogy a Prima Primissima-díjas riporter rosszul lett bevásárlás közben. Hadas Kriszta 2024. október 31-én tragikus hirtelenséggel hunyt el. Halála mindenkit váratlanul ért, s hiánya máig élénken él barátaiban, kollégáiban, s nem utolsó sorban családjában. Az évfordulóról lánya, Kakuk Sára is megemlékezett.
“1év. 1 éve más ember lettem, 1 éve felnőttem. 1 éve elment a bástyám és a bizalmasom. 1 éve nem hívtalak fel, nem hallottam a hangodat, nem nyugtattál meg, nem tudtam csak megkérdezni tőled miközben vezetek a kocsiban , hogy ‘na minden ok Anya?'” – írta szomorúan a riporter lánya.
Posztjában arról is írt, hogy úgy érzi, a láthatatlan fonal, ami összeköti őket, nem szakadt el.
„Róza 1 év alatt egy cserfes, nagyszájú cuki kisnagylány lett. Sokat beszél a Nagyiról és nekem az a legfontosabb, hogy téged soha ne felejtsen el. Zsiga pedig nagyon jóképű, rettenetesen jól tanul és még jó fej is. Anyukám, ne aggódj megvagyunk. Itt vagyunk”
„Egy intézmény volt”
A szomorú évforduló kapcsán a Blikknek Vujity Tvrtko elevenítette fel a szörnyű napot, amikor megtudta, Hadas Kriszta nincs többé.
„Vannak olyan fotómemóriás emlékek az életben, amelyeket az ember sosem felejt el. Emlékszem, amikor megtudtam, hogy mi történt, egy áruház parkolójában álltam, és annyira ledöbbentem, hogy gyakorlatilag lefényképezte az agyam azt, amit látott.”
„A mai napig emlékszem arra, milyen ruhában jöttek az emberek, hogy álltak be a kocsival, hogy milyen színű autó előtt álltam földbe gyökerezett lábbal… Megállt körülöttem minden”
– mesélte az Amerikában élő riporter. Tvrtko szerint Hadas Kriszta sokkal több volt, mint kolléga.
„Ő nem egy riporter volt, nem egy műsorvezető, nem egy szerkesztő, nem egy újságíró, nem egy Prima Primissima-díjas, hanem sokkal több: ki merem mondani, hogy egy intézmény. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy ha mi, akik idézőjelben csak a munkatársai és csak a barátai voltunk, de abban a legszorosabbak, nem tudunk meglenni nélküle, akkor a legközelebbi szerettei hogyan tudják feldolgozni az elvesztését. Ezúton is sok erőt kívánok nekik” – tette hozzá Tvrtko.
„Minden nap gondolok rá”
Sváby Andrással együtt indultak el az újságíró szakmában. A Heti Napló műsorvezetőjének még mindig nehéz elhinni, hogy nem vitázhat vele minden nap.
„Sokszor gondolok rá. Talán minden nap. Gyakorlatilag együtt kezdtük a szakmát a Magyar Rádióban, pontosabban én pár hónappal korábban, és mellém osztották be, hogy menjünk együtt valami utcai montázst készíteni. Ezen sokat nevettünk utána, vak vezetett világtalant, de tény, Hadas volt az első gyakornokom – emlékezett vissza Sváby András. Hiába mentek azonban gyakorta egymás agyára, mind a ketten adtak a másik véleményére.
„Hiányzik a személyisége és az értékítélete. Egy év telt el, hogy nem él. Nem tudtam napirendre térni a halála felett”
– vallotta be a műsorvezető.
„Többször elszorult a torkom”
Az 53 éves Hadas Krisztának szívügye volt a Jön a baba mozgalom, aminek révén útmutatást próbált adni a gyermeket váró szülőknek. Örökségét, a Hadas Kriszta Alapítvány szervezésében részben Stohl Luca vitte tovább.
„Az első alkalommal többször összeszorult a torkom, kívülről is láttam magam. Az egyik utolsó találkozóm Krisztával épp a workshopon volt. Ott ültem hét hónapos terhesen Rózával, és úgy hallgattam Krisztát és az előadókat. Tudtam, hogy ez neki mennyire fontos volt, egy misszió: minél több nő és pár értesüljön azokról nagyon fontos dolgokról, amelyeket egyébként mindenkinek tudnia kellene”
– mesélte Stohl Luca. A műsorvezető nagy megtiszteltetésként tekint a munkára, és úgy érzi, Kriszta minden alkalommal ott van velük.
„Olyan az egész, mintha mindig ott lenne… mindig elhangzik egy kedves történet róla, az előadók is rendszeresen emlékeznek rá. Nagyon bensőséges, szép az egész, van egy emelkedettebb hangulata, bár nyilván ez egy keserédes helyzet” – vallotta be Stohl Luca, aki több alkalommal vezette a Jön a baba workshopot.
Kiemelt kép: Trenka Attila, Olajos Piroska/fotocentral.hu
