Mindössze 39 kilót nyomott Konyári Edinka, amikor megoperálták másfél hónappal ezelőtt. Nagyon szerette volna az elmúlt nyolc évet maga mögött tudni, ugyanakkor nyugtalanította a kérdés: vajon elviseli-e a teste és a lelke, ha hagyja, hogy eltávolítsák a méhét?! „A doktornőm még a műtét napján is elmondta, meggondolhatom magam, ha mégsem állok készen, megpróbálunk még egy hormonkezelést – meséli Edinka. Fia, Marci még nagyon kicsi volt, amikor a panaszai elkezdődtek. A szűnni nem akaró vérzések, a soha véget nem érő havi ciklusok megkeserítették az életét. Igyekezett nem mutatni ebből semmit a külvilágnak, csak a családja és a hozzá legközelebb álló barátai tudták, hogy mennyire szenved. – Sok éve, már az első vizsgálat után azt mondta az orvosom, akkor leszek újra boldog, ha kiveszik a méhemet. Ám 34 évesen erre még nem álltam készen. Egyedülálló nő voltam, de titkon vágytam még egy második gyerekre, vagy legalábbis meg szerettem volna hagyni ennek a lehetőségét. Az idei évem azonban már nehéz volt… A műtét előtti utolsó sokk az egyik plázában ért. A menstruációm után egy nappal voltam, bíztam benne, hogy egy kicsit felszabadult lehetek, de aztán egy újabb vértócsa felett állva kellett szégyenkeznem. Akkor már túl voltam minden szóba jöhető módszeren, ám sajnos sem a gyógyszeres kezelések, sem a spirál nem hozták meg a várva várt eredményt.”
Kitiltotta az édesanyját
Laparoszkópos rutinműtétre készültek, végül máshogy alakult, és medencecsonttól medencecsontig kellett vágni. „A kórházba senkit nem engedtem be. Még az anyámat sem – idézi fel azokat a napokat. – A szobatársam elmesélte, milyen depressziós, amiért volt egy miómája. Én meg feküdtem az ágyban teljesen kiszolgáltatott állapotban, és arra gondoltam: miről beszél, amikor nekem mindenemet kivették?!
Azt hittem, belehalok. Meg voltam győződve arról, hogy innentől el kell búcsúznom mindentől, ami odáig fontos volt a nőiességemben.
Amikor már felállhattam, és belenéztem a tükörbe, mégis ugyanazt az életet habzsoló nőt láttam, aki voltam. De nemcsak ez, hanem a családom és a barátaim is erőt adtak. Nem hagytak magamra, az egyik barátnőm például az engedélyem nélkül is belógott hozzám.”
Edinka a Palikék Világa műsorvezetője volt
Példaértékű a hozzáállása
Edinkát korábban a Palikék Világa című YouTube-műsor riportereként ismerhette meg a nagyközönség. Manapság is beszélgetős műsorokat készít, hiszen sok éve mozog már a média világában, jól ismeri annak szereplőit. Ritka, hogy nem a mások, hanem a saját életéről mesél. „Hiszek abban, hogy ez erőt adhat másoknak, és hiszek a pozitív szemléletben is. Nem rágódok a múlton, és nem szorongok a jövő miatt, hanem megélem a jelent. Szerintem ez a titka.
Ahogy ránézek a fiamra, hálás vagyok a sorsnak, hogy a történtek ellenére anya is lehetek!
Hullámos a hasam, mint a pacal, és darabos a mozgásom, de gyógyulok. A pasimmal annak okán koccintottunk, hogy már csak fél év, és újra a régi leszek. Legutóbb az egyik színésznő megölelt, és azt mondta, példaértékű számára a hozzáállásom. Imádok élni, és ezen szerencsére nem változtat, hogy nincs méhem.”
„Rossz beteg vagyok”
Edinka azt mondja, hogy bár nem emelhetne még, ezt sokszor nem tartja be. „Rossz beteg vagyok, ahogy egy kicsit erősebbnek érzem magam, leszököm egyedül a boltba, és csak utána jövök rá, hogy talán mégsem olyan jó ötlet, ha egyedül cipelek fel négy liter tejet. A gyógyulási időszak felér egy türelemjátékkal.”
Kiemelt képek és fotó: Archív
