Forgács Bea csak most, egy év után érzi elég erősnek magát ahhoz, hogy anyukája segítségével édesapja otthonában összepakolja annak ruháit, könyveit, személyes tárgyait. A be nem gyógyult sebek azonban újra feltépődtek.
„Még érzem a vasárnapi ebédek illatát”
Bea pakol, csomagol, dobozol – és sír. Édesapja ruháin ugyanis még érzi az illatát, a fiókban ott vannak a színész iratai, a polcon régi fényképek, a pályáját beindító ’72-es Ki mit tud?-on dobogós helyezésért kapott érem, a könyves szekrényben sorakoznak az ismert írók, pályatársak által neki dedikált könyvek.
„Sokszor főzött nekünk, és mindig kiparodizálta az aktuális rigolyáimat, de azután külön elkészítette nekem például a húsmentes fogásokat. Gyakran a kanapén pihent, innen belátta az egész otthonát, és ez megnyugvással töltötte el. Most, pakolás közben én szoktam ott megpihenni, és a ránk jellemző iróniával mondom neki:
’Apukám, jól kiszúrtál velem!’”
A teljes cikk a legfrissebb Story magazinban olvasható!
Kiemelt kép: Story-Best Magán/fotocentral.hu
