Augusztus elején Sajdik Ferenc még arról mesélt, hogy annyi Gombóc Artúrt rajzol a kórházban, amennyit az orvosok, nővérek, betegek kérnek tőle. Majd hazament, és 95 évesen budai, Eper utcai otthonában örökre elaludt. Barátja, karikaturista társa, Halász Géza búcsúzik tőle. Augusztus 21-én töltötte be a 95. évét, csendes ünneplésre készült, helyette gyász költözött a szívébe. A felesége, bár beteg volt, számára mégis váratlanul ment el. Több mint hetven évig éltek boldog házasságban. Marika elvesztésével, ennek a tragédiának a fájdalmával nem tudott megküzdeni, még azt sem engedte, hogy bárki beszéljen róla, említsék a nevét. Rá egy hónapra utánament…
Soha nem panaszkodott
Halász Géza karikaturista nem tudott olyan betegségéről, ami a barátja halálát okozhatta volna. Hacsak nem a fájdalom, amit a felesége elvesztése miatt érzett. Ahogy minden 95 éves embernek, neki is voltak egészségügyi gondjai, hol itt fájt, hol ott fájt, de többnyire jól volt, dolgozott, soha nem panaszkodott.
„Amikor kérdeztem, hogy van, mindig azt mondta: megvagyok.
Nemrégiben nyílt kiállítása Vácott, a megnyitóra nem jött el. Engem kért fel, mondjak pár mondatot róla és a képeiről. Azt kérdezte: ’Géza, megtisztelnél azzal, hogy megnyitod? Nehezen járok, nem mennék el.’ Azután írt egy e-mail-t, hogy ’jobban örülnék ha Daumier-vel kezdenéd, és akkor nem lenne időd énrám! A Maraburol is beszélhetsz hosszan, ő váci!’ Nagyon nem szerette, ha róla beszélnek.”
Amikor a Kossuth-díjat megkapta, vagy amikor Dunakeszi díszpolgára lett, oda sem ment el. Talán akkor is a lábával volt gond. A lánya vette át helyette. Ez a távolmaradás szerintem abból is adódott, hogy habár nagy művész volt, közvetlen, kedves ember, az a fajta, aki mindenkit szeretett, soha egy rossz szót nem mondott senkire, őt is mindenki szerette, végtelenül szerény volt, nem szerette, ha őt ünneplik.”
Mindene volt a családja
A két karikaturista nemcsak kolléga volt, hanem barátok is, de hogy ez a barátság mit jelent két művésznél, arról Géza mosolyogva mesél.
„Hadd kezdjem egy korai, a megismerkedésünk utáni emlékkel. Az egyik karikaturista barátom mondta, menjek fel a Sajdikhoz, már nagyon öreg, csináljak róla képeket, mert bármi történhet vele. Akkor öt évvel volt fiatalabb, mint most én. Hála istennek, még 25 év adatott meg neki. Barátság! Ezt a karikaturisták sajátosan értik. Szeretnek otthon, magányosan, csendben alkotni, rajzolni, ha lehet, reggeltől estig. Feri is így élt. Ha pedig nem dolgozott, ott volt a családja. A felesége, a két lánya, unokák, dédunokák. Imádta őket. Időről időre találkoztunk, hol gyakrabban, hol ritkábban. Volt, hogy felmentem hozzá, legutóbb Szerényi Gáborral (Munkácsy Mihály-díjas grafikus – a szerk.), ilyenkor sokat beszélgettünk, adomázgattunk.
Mindig ott volt a felesége is. Marika és Feri anno Dunakeszin ismerkedtek meg. Így mesélt erről: alvégen lakott Marika, felvégen én, középen találkoztunk.
Úgy tudom, Marika is jó rajzoló volt, Feri erről is anekdotázott. Az unokájuknak mondta az óvó néni, hogy a papa rajzoljon valami szépet, mire a gyerek azt válaszolta: ’A papa nem tud szépen rajzolni, csak humorosan. A mama tud szépen rajzolni.’”
Homérosz eredetiben
Magyarország egyetlen Kossuth-díjas karikaturistája a gyerekkoráról is szívesen mesélt Gézának. „Kívülről tudom az életrajzát. Németországban született, Neuenhagenben. Az édesapja zsoké volt, járta a világot, amikor a fia világra jött, éppen ott volt. 1933-ban jöttek haza, miután megjelent egy hitleri rendelet, hogy amíg van német munkanélküli zsoké, addig nem lehet külföldit szerződtetni. Aztán mentek tovább Romániába, Görögországba.
Ferit is zsokénak szánták a szülei, a bátyja is az lett, de ő nem volt erre alkalmas. Gyerekkorától tériszonya volt.
Viszont isteni feje, keze, tudása volt, a rajzoláson túl mérhetetlenül intelligens is volt. A Görögországban töltött évek alatt tökéletesen megtanult görögül, eredetiben olvasta Homéroszt. Egyszer próbáltam összeszámolni, hogy is néz ki Feri életműve. Eddig jutottam. Kétszázötven könyvet illusztrált, elsősorban meséket, de sakkozós könyvektől a Nemzeti Tankönyvkiadó német, orosz, szerbhorvát és olasz nyelvkönyveiig széles a repertoár. És a jól ismert rajzfilmek. A 90. születésnapjára saját figuráiból összeállított Majálissal köszöntöttem, a 95. születésnapját már nem tudtuk megünnepelni. Nyugodjék olyan békében, amilyen békésen élt!”
A nagy ho-ho-ho horgász is az ő figurája
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu
