De milyen lehetett egy csepeli munkáscsaládból származó kislány élete, amikor a szenvedélybetegség mindent beárnyékolt? Hogyan tudott ebből a közegből felemelkedni? És vajon lehet hálát érezni egy alkoholista szülő iránt? Csemer Boglárka szerint igenis lehet. A Mindenki Függő című podcastban az énekesnő megrendítő őszinteséggel idézte fel gyerekkora fájdalmas, mégis meghatározó éveit.
Sokáig nem értette
Boggie elmesélte, hogy nem egyszer volt olyan, hogy édesanyja annyira részeg volt, hogy amikor ő hazament az iskolából, mozdulatlanul feküdt, és abban sem volt biztos, hogy él-e még.
„Amikor igazán tudatomra ébredtem, úgy általános iskola második-harmadikban, akkor én már nagyon sok olyan dolgot láttam belőle, ami nekem nem tetszett, taszított.
Sok olyan helyzetbe sodort, hogy nem értettem, az anyukámnak nem így kellene viselkednie.
Ezeket azért így csak összerakod az iskolában, mert látod, hogy a másiknak milyen az anyukája, látod, hogy a másik ölelve, boldogan szalad az anya karjaiba. Neked meg elfelejt az anyukád érted menni, vagy odajön, de részeg, vagy az apukád megy el végül érted, mert az anyukádra nem lehet számítani” – mesélte az énekesnő, aki akkor jött csak rá, milyen súlyos az édesanyja állapota, amikor látta, más édesanyák hogyan bánnak a gyermekeikkel.
Vele együtt harcoltak
Bogi családja hosszú éveken keresztül mindent megtett azért, hogy segítsen édesanyjának leküzdeni függőségét. Támogatták, elkísérték az elvonókra, és újra meg újra bíztak benne, hogy ezúttal sikerülni fog. Ám a reményeik rendre szertefoszlottak — az anya nem tudott szembenézni a belső küzdelmeivel, és mindig az alkohol került fölénybe.
„Hazamentem a suliból, és bökdöstem az ujjammal, hogy ’Anyu, anyu’, és se kép, se hang.
Még annyi se, hogy megrezzen. Az a folyamat a kis hatéves fejedben, hogy úristen, holnap tábor, jézusom, mi kell a táborhoz?” – magyarázta az énekesnő, akinek már nagyon fiatalon felnőttként kellett viselkednie.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
