Antal herceg sorsa már kora gyermekkorában szorosan összefonódott a történelemmel. A pompás kastély falai között nőtt fel, ahol testközelből láthatta az arisztokrata világ mindennapjait, a rendszeres vadászatokat, a családi hagyományok élő közösségét. Ám a második világháború fájdalmas fordulatot hozott az életébe: édesapját, Esterházy Antal herceget 1944-ben, mindössze nyolcévesen veszítette el. A háború végén, a politikai viharok elől édesanyjával, Apponyi Gabriellával együtt kellett elhagyniuk Magyarországot.
Emigráció és szolgálat
Magyarországi tanulmányait a piaristáknál kezdte, majd a menekülést követően Ausztriában és Belgiumban folytatta, jezsuita intézményekben. Francia nyelven érettségizett, később egyetemista korában aktív segítője lett a Máltai Szeretetszolgálatnak, különösen az 1956-os forradalom után, amikor számos magyar menekültnek segített otthonra találni a nyugaton.
Pályafutása során egy belga banknál kezdett dolgozni, majd karrierjét egy amerikai multinacionális cégnél folytatta, ám szíve mindig Magyarország felé húzta.
Hazatalálás – és új küldetés
A rendszerváltás hozta meg számára a lehetőséget, hogy ismét kapcsolatba lépjen magyarországi rokonaival és gyökereivel. Az 1990-es években véglegesen hazaköltözött – és nem is akárhová: a magyar állam meghívására a fertődi Esterházy-kastély falai között kapott lakosztályt, ahol gyermekkora emlékei újra életre keltek.
Élete utolsó évtizedeit ennek a különleges helynek szentelte: dolgozott, szervezett, jelen volt – nemcsak szimbolikusan, hanem aktívan is a kastély körüli kulturális élet szíveként. Társadalmi munkájával fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy a kastély ne csak a múlt emléke legyen, hanem élő színtere a magyar kultúra és közélet megújulásának.
A hagyomány kötelez – és tovább él
A nekrológ ezekkel a szavakkal búcsúzik tőle: „Életét a családi hagyományok ápolásának és a magyar kulturális örökség, különösen a fertődi Esterházy-kastély szellemiségének megőrzésére szentelte.”
II. Antal herceg nemcsak egy történelmi név viselője volt, hanem híd a múlt és jelen között. Halálával nemcsak egy arisztokrata távozott közülünk – hanem egy ember, aki egy életen át hitt a kultúra erejében, a hagyományok megtartó hatalmában, és abban, hogy egy kastély lehet több, mint kő és márvány: lehet szellemi otthon.
