Egy hétköznap délután érjük utol Keresztes Ildikót, a köszönés után rögtön megkérdezi, nem gond-e, ha miközben beszélgetünk, feltesz főni egy lecsót. „Ez senkit ne tévesszen meg, nem tudok és nem is szoktam főzni! – kezdi nevetve az énekesnő. – Most is muszájból teszem, egy lecsót még pont meg tudok csinálni…”
„Behúztam a féket”
A koncert október 17-én lesz Budapesten, a MOMkult-ban, addig igyekszik formába hozni magát. „Oda kell figyelnem a súlyomra, ezért behúztam a féket. Az utóbbi időben feljött rám pár kiló a gyorséttermi kajáknak, a benzinkúton kapható szendvicseknek és nasiknak köszönhetően. Amikor egy zenész úton van, ezek sajnos könnyen becsúsznak. Pláne nálam, ugyanis nem vagyok egy dobozolós típus. Most tényleg ügyelek az életmódomra, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is nagyon tudok enni, olyannyira rágörcsöltem a koncertre.
A barátaim meg értetlenkedve kérdezgetik: ’Ildi, hogy tudsz még negyven év után is ennyire izgulni?’ De ilyen vagyok!
Nem tudok félvállról venni egy koncertet, főleg egy jubileumit! Ha nem így tennék, szembe is köpném magam. Persze máshogyan vagyok ideges, mint, mondjuk, húsz-harminc éve – magyarázza. – Most nagyjából minden napom, órám erről szól, készülök rá ezerrel, meg hát a zenekar is. Vannak próbáink, amiket nagyon élvezek, és amikre, bevallom, óriási szükségem is van. Eltereli a figyelmemet imádott édesanyám elvesztéséről.”
„Rettentően anyás voltam”
Anyukája három hónappal ezelőtt ment el, kétséges volt, hogy Ildi képes lesz-e végigcsinálni a felkészülést. Ráadásul tavalyelőtt novemberben daganatot találtak az agyában, amelyről kiderült, jóindulatú, mégis azonnali beavatkozást igényelt. „Ez egy nehéz év volt… Mint ahogy az előző is. Ez a koncert egyszer már meghiúsult. A hatvanadik születésnapomra szerettem volna időzíteni, de a műtétem miatt kényszerpihenőre küldtek az orvosok nyolc hónapra. Majd úgy voltam vele, hogy mivel idén negyven éve annak, hogy a pályán vagyok, akkor szülinapi helyett legyen ez egy jubileumi nagykoncert. Aztán édesanyám távozott az élők sorából…
Az első gondolatom az volt, hogy nem tudom megcsinálni. De ha a Jóistenen kívül valaki a felszínen tart, úgy is, hogy nincs köztünk, az ő!
Nem sokra rá jött a felismerés, hogy miatta meg kell és meg is akarom valósítani! Most már örülök annak, hogy belevágtam, mert így legalább elfoglalom magamat, és nem otthon sírdogálok reggeltől estig. Annyian mondták nekem vigasztalásképpen, hogy ez az élet rendje, elveszítjük a szüleinket. De én ezt nem tudom ilyen könnyedén venni. Rettentően anyás voltam, még úgyis, hogy mi nem azok voltunk, akik folyton becézgetik, babusgatják egymást. Lehet több férjed, feleséged, barátod, de édesanyából csak egy van. A mostohaanyám halála is megviselt. Szóval nem könnyű ez, inkább kegyetlennek mondanám. De a zene gyógyír a lelkemre.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Ösztönlény vagyok”
Minden napja be van táblázva, hol próbán van, hol játszik. Mint mondja, épp erre van szüksége. „Elindult a színházi évad. Továbbra is játszom a Turay Ida Színházban, de benne vagyok például a Liliom Produkcióban is, no meg ott vannak a zenekari felkérések, a város- és falunapok. És persze van magánéletem, meg egy kutyám is – jegyzi meg már mosolyogva. – Ami viszont nincs, az a rutin… Hacsak a reggeli kávézás nem számít annak, ugyanis a nélkül nem indul el a nap, mint ahogyan a kutyasétáltatás nélkül sem. Különben megvagyok a rendszeresség nélkül is. Mindig mondom, én egy ösztönlény vagyok.”
Jegyek erre a linkre kattintva elérhetők.
Kiemelt kép és fotók: NirvanArt, Archív
